United States or Northern Mariana Islands ? Vote for the TOP Country of the Week !
Rengeteg foliánsokban elkönyvezte a sok mindenféle üzleti tételt s pihenőnek egy-egy pillanatra lenézett a lányra. Az érezte, hogy valami átmelegíti a fejebubján a haját s előbb egy kis bosszusággal, azután meg mindig barátságosabban pillantott fel a fiatal emberre. Az tudniillik olyanforma ember volt, a kihez nőül lehet menni. Komoly, munkás, jó jövedelmü.
S ha azzal a már ösmeretes szándékossággal nem nézett az emberre, abban annyi néma vád tudott lenni, hogy Bandi urat olyankor az izzadság is kiverte.
Nincs nekem semmi, jó ember, de nem veszi be a természetem. Hát soha sem iszik? Nem én, soha. A kocsis végig mérte emberét, de nem szólt egy szót sem, csak a fejét csóválta, gyanusan vissza-visszatekintgetve az első ülésből arra a furcsa emberre, a ki soha sem iszik bort. Már jó darabig mentek, mikor a kocsis előhuzza a hólyagzacskót s pipára tölt.
No, ahol a! mondja a korcsmáros. János néz a tartóra, azután az emberre és megszégyenül. Ejnye, ejnye. Fölveszi a tartót és megnézi mind a négy oldalát. Mit szóljon most már. Hogy ezt a jó, derék, becsületes embert így gyanusította. No egy félliter bort erre a nagy ijedtségre szól békéltetés szempontjából. Ily módon történt, hogy János békéltetni kezdett.
Napokig nem lehetett szavát venni, csak bámult maga elé, sunyi módon fürkészte azt, a mi körülötte történik s leste különösen a gyermeket. A hogy a kis fiu kinőtt a pólyából, a mint járni és beszélni kezdett, annak ő volt a leghivebb tanuja. Kiváncsi volt erre a kicsi emberre, hogy vajjon mi lesz belőle.
Nem tudom, hogy ugy feledékenységből, mert nem ismerném meg benne hirtelenében a gazdámat, nem-e ütnék én is rajta egyet-kettőt... A kisasszony bámulva meresztette a szemeit a vén emberre. De hát mi történt?... Benne áll már az újságban is, itt hátul... Elől ugy látszik szégyelték kiirni. Egy gyürött lapot huzott elő a zsebéből. A leány sápadtan kapott utána, de a kocsis nem adta mindjárt oda.
A rozsföldek hullámzó zöldjéről bánatosan fordította felém a szemét. Tele volt könynyel az a két szomorú szem. Megállott s azt kérdezte: Te sem találtad ki az igazat? Te sem sejted? Hisz' Palika csakugyan elesett Satanovnál. Végigfutott rajtam a borzongás. Nem mertem szólani. Csak rábámúltam az öreg emberre.
Kissé korán jöttem... Mindegy, mindegy... Adj konyakot. A fiatal emberre kellemesen, de kényelmetlenül is hatott a nagy szivesség. Az ezredes önkéntes korában szerette meg, mert jó katona volt és kitünő lovas, de az olyan természetesnek tünt föl előtte, hogy valaki jó katona és jó lovas, hogy nem tartotta ezt elég érdemnek arra a megkülönböztetett jóságra, a mivel elhalmozta az öreg katona.
Nem sok kell neki, csak éppen hogy éljen. A fiatalabb Glubovitz erre irt, hogy csak jöjjön a bátyja. Azt gondolta, hogy ugy is szüksége lesz valami megbizható emberre, fölhozta tehát Adolfot és beültette maga mellé az üvegirodába. A bátyja azonban falusi volt, nem igen ismerte ki magát itt az urak között.
A gazdaság mégis rendben volt mindenképen, amit annak lehetett köszönni, hogy a fiatal pár jóformán semmit sem törődött vele. Hisz ott volt Kardos, az intéző, akit az asszony gyámja a magyaróvári akadémiából hozott volt ide annakidején, az igazgató ajánlására. Erre az emberre mindent rálehetett bízni, ez mindenhez értett, mindent el is végzett, csak nem kellett az útjába állani.
A Nap Szava
Mások Keresik