United States or Åland ? Vote for the TOP Country of the Week !


Ha megígéred lehelte fülembe meleg, de majdnem követelő hangon, hogy ezután is leszel hozzám... mondok valamit... Lehúzta fejemet egészen az arca elé és úgy furta nyugtalanul égő tekintetét a szemem közé. Mondok valamit suttogta még halkabban. Nem adtam mindjárt választ, mert elsőbben is azon kellett mesterkednem, hogy kiszabadítsam arcomat a kezei, helyesebben szólva körmei közül.

Lehet, hogy nem bizonyos, de nekem valami azt súgja, hogy elviszi... Meg fogod látni, hogy igazat mondok. Nem lehet ezt tudni, Regina. Persze, hogy nem lehet tudni bólintott ismét a leány az ember azonban sokszor megérez olyan dolgot is, aminek okát adni nem tudja, akármennyit töri is rajta a fejét. Én sokszor vagyok így... Egészen bizonyosan meg fogod látni, hogy most is igazat mondok.

Atlasz úr hanyatt feküdt, szemei tágra voltak nyilva. Édes atyám, mondá Sándor, föléje hajolva és megsimogatva homlokát, hallod, mit mondok? Nézd, Klára, nőm áll mellettem. Visszajött, nem hagy el szegénységemben. Ismerd meg őt atyám, ismerd meg és áldd meg leányodat. Édes atyám, nem hallod szavamat? Atlasz úr semmit sem felelt.

No, csak ne jajveszékelj, öreg, mondá Manó előkelő higgadtsággal. Ha megsúgok neked valamit, ki fogsz ugrani a bőrödből. Már is vagyok olyan kedvben, hogy szeretnék kiugrani a bőrömből. De a mit én mondok, attól örömödben fogsz kiugrani.

Az a kérdés, melyiket választanád. Ne bolondozzál, Mira. Néha olyanokat mondasz, hogy megijedek. Hát akkor miért faggatsz?! Különben ne vedd komolyan, amit mondok. Jókedvü vagyok. Ha csak ma volnál az! De mintha kicseréltek volna! Nem ismerek rád, amióta itt vagyunk. Szeretnéd, ha már másutt volnánk, ugy-e? Igen, szeretném. Én jól találom itt magamat. Különösen ma.

Én ugyan nem mondok szegényekről, szólt Ilonka azzal a csöndes, mély szánalommal, melyet a szinésznők csak egymás számára szoktak tartogatni, tőlem akár azt is megkivánhatják, hogy az igazgató külön bejárást csináltasson nekik a szinpadra, diadalkapuval, virág-szőnyeggel és fehérruhás kis leányokkal!... Nézze, derogál nekik közénk ülni; mindjárt külön páholy kell nekik!... Pedig jól nevelt nagynénjök már bent ült a szinházban, mikor ők, nem tudom honnan, megérkeztek úgy látom, Sugár Mariskától kapott helyet, de azért a Patti-nővérek mégis külön páholyt kértek s mivel a nézőtér félig üres, hát kaptak is.

Búcsút mondok csendes erdészházamnak és 1914 augusztus elején bevonulok, mint tartalékos közlegény, ezredemhez. Új bakancsomat meg kell foltoztatnom és emiatt sok bajom támad. Kopár orosz vidékek, fölperzselt házak. Lángban álló mezei tanya, hol egy egész népes család szörnyű tűzhalált halt. A Morelli-század átesik a tűzkeresztségen és »Stand«-ba jut.

Az embernek forgott valami a fejében, de mintha félt volna kimondani, előbb egy kicsit elment az asszony mellől s messziről vizsgálta az arczát. Nem fogsz megharagudni nagyon, ha mondok valamit? kérdezte. Az asszony vállat vont. Nem. Meg kellene békülni vele. Javamra lehetne. Fölkeresném, elmondanám neki, hogy most már konkurrencziáról szó sincs, letört ember vagyok.

Egy hétnél tovább húzódott, halasztódott a dolog, míg Bornemissza Lénárd végre rászánta magát az indulásra. A hosszú út unalmait elűzendő, annyira telerakatta az ócska hintó belsejét mindenféle kutyabőrös foliánsokkal, hogy magának alig jutott hely benne. Igy felkészülve, Joséhoz ment búcsúzni: Indulok, kedveltem! De még egyet mondok. Én Klárát előkészítem mindenre... Bízd egészen rám a dolgot.