Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. május 18.
Búcsút mondok csendes erdészházamnak és 1914 augusztus elején bevonulok, mint tartalékos közlegény, ezredemhez. Új bakancsomat meg kell foltoztatnom és emiatt sok bajom támad. Kopár orosz vidékek, fölperzselt házak. Lángban álló mezei tanya, hol egy egész népes család szörnyű tűzhalált halt. A Morelli-század átesik a tűzkeresztségen és »Stand«-ba jut.
Hejnye, a teremtésit annak a dögnek! kiáltotta részvéttel a mester, mialatt hozzám sietve gyorsan lekényszerített a földre bizonyos, hogy megcsípte a lábát... üljön csak le szépen, mindjárt megnézzük, hogy mekkora csípés esett rajta. Ketten, hárman is hozzám siettek és egy-kettőre leszedték ballábamról a bakancsomat. Azt a foltost, amelyik szorított. Szerettem volna jót rúgni rajta...
Morelli kapitány úr nemsokára ki is hirdette a parancsot, amely általános örvendetes fogadtatásban részesült, mert az azonnal való »Vorrückung«-ot rendelte el. Also, auf! rendelkezett harsány hangon a kapitány und sofort abrücken! Bizony isten, magam is szívesen ráncigáltam megsérült lábamra a bakancsomat.
De hogy én se vigyem el szárazon, arról gondoskodott a balszerencse egy kiálló szeg képében, amelybe belebotlottam és kiszakítottam oldalvást az új bakancsomat. Ritkán szoktam káromkodni, de most igazán nagyon mérges voltam a saját ügyetlenségemre. Már most csak hamar egy csizmadiát, aki a repedést befoltozza.
Egy nem remélt és váratlan fölfedezés annyira-amennyire még e nyomorúságos helyzetben is megörvendeztetett, az ugyanis, hogy fel tudtam húzni sérült lábamra a bakancsomat és nem fájt. Sántikálnom kellett vele csakúgy, mint eddig nélküle, de nem fájt és ez már nagy dolog volt. Az az átkozott folt, mellyel legelejétől kezdve elkeseredett harcban álltam, mintha eltűnt volna. Csöppet sem szorított.
Amint kijelölt helyünket a táborban elfoglaltuk és komócióba tehettük magunkat, azonnal levetettem a bakancsomat. Azt reméltem, hogy talán a kapca gyűrődött össze a folt tájékán, azért szorít most jobban, mint eddig, de bizony a kapca símán fogta körül a lábamat.
Érezni kezdtem sérült ballábamon a bakancsomat. Mintha az a szerencsétlen folt, mely időközben tökéletesen megbékült ellenségnek mutatkozott, ismét megharagudott volna és mintha valami afféle szándékot vett volna nyomorult bőrfejébe, hogy megint bosszantani fog... Nem gondolok vele. Bár azt szintén erősen elhatároztam, hogy amint csak lehet, rögtön más lábbelit szerzek.
A Nap Szava
Mások Keresik