United States or Uzbekistan ? Vote for the TOP Country of the Week !
Ha akarta volna, tudományával tetszés szerint meghosszabbíthatta volna életét, de ő nem akarta. Egyik este magához hívatott s midőn beléptem, épp akkor vetett valami bíborcsillogású tárgyat a legerősebb tűzbe: »Ebből születtél, ennek adlak vissza«, mormogá ünnepélyes mozdulattal, én pedig mozdulatlan álltam helyemen, mert mennydörgő robaj és bíborvörös fényesség árasztá el az egész műhelyt.
Ott álltam derékig meztelenül Regina előtt, de arcán a régebbi restelkedő pírnak most nyoma sem mutatkozott, vonásainak egy idege sem rebbent meg, szemeiben az ösztönszerű nőies szeméremnek egyetlen melegebb vagy hidegebb szikrája sem gyulladt ki, mint ahogy ez régebben mindenkor megtörtént, valahányszor csak így kellett előtte kényszerűségből mutatkoznom. Most semmi. Talán nem is látott.
Én Dóziáról többé nem kivánok tudni, s átengedem őt örökre önöknek. Ő velem nagyon háládatlanul bánt, s legfőbb óhajtásom, nem hallani többé róla. Ön tudja, mennyi félelmet álltam ki miatta, mennyi zavart okozott ő nekem. Megtartottam szavamat, mit anyjának igértem.
És ekkor ismét nem tudott senki fölvilágosítást adni? kérdé fürkésző tekintettel Holcsi. Azt hiszem, nem, mert azt is hozták volna a lapok. És gróf úr ismerte ama meggyilkolt nőt? Ismertem, mondá komor arczczal, lesütött szemekkel a kérdett. Sőt több évig összeköttetésben álltam vele, de egyszerre ő maga szakítva azt meg, többé nem tudtam róla semmit.
Ezt a szót azonban, hogy »bemák«, a világért sem ejtené ki a száján, pedig épen olyan jól tudja, mint mi, hogy kiknek a lelkiismeretén szárad ez a pocsék munka. Beletelt tíz perc, míg a kapitány úr körútjában a mi árkunk végéhez ért. Elébe álltam és szabályszerűen jelentettem, hogy berukkoltam.
Egy nem remélt és váratlan fölfedezés annyira-amennyire még e nyomorúságos helyzetben is megörvendeztetett, az ugyanis, hogy fel tudtam húzni sérült lábamra a bakancsomat és nem fájt. Sántikálnom kellett vele csakúgy, mint eddig nélküle, de nem fájt és ez már nagy dolog volt. Az az átkozott folt, mellyel legelejétől kezdve elkeseredett harcban álltam, mintha eltűnt volna. Csöppet sem szorított.
Megdöbbenve, megrendülve mentem szobámba, s azon tünődtem, mit tegyek? Éreztem, hogy ott nem maradhatok, de nem lévén senkim e földön, iszonyú félelmet és bizonytalanságot álltam ki, míg végre elhatároztam, hogy... Ide jösz, folytatta Hermance Dózia félve kiejtett és akadozva előadott, félbenhagyott szavait.
És megtaláltad őt itt a fővárosban? Nem! Egy perczre sem volt szabad elhagynom a lakást, s bár mindig Klára felügyelete alatt álltam, soha sem volt az oly szigorú, mint most, mióta visszajöttünk Tornyosról. De nem is tudtam volna a mérnököt hol keresni. Mikor fogták el Holcsit? Tegnap. A reggelinél ültünk, mikor a hatóság emberei a szobába léptek, s előmutatták neki az elfogatási parancsot. És ő?
A Nap Szava
Mások Keresik