Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 5.
So?... egyedül akarsz menni? Egyedül. Hát én? Te addig itt maradsz és megvárod, amíg visszajövök. És ha nem jösz vissza? Visszajövök. Vissza, ha életben maradsz, de ha nem maradsz? Leintettem a kezemmel. Van nekem eszem. Annyi eszem nekem is van, hogy ne ereszszelek el egyedül.
A murza alig pillantá meg Ilkát s elbájolva lőn szépségétől. A próféta koporsójára! ezen rózsát Abdul khán szakaszsza le! Legények, vigyétek el a szép leányt, de annak fejét üttetem el, ki ferdén mer ránézni. Szava teljesítteték, az anya átkarolá leányát, az egyért esedezvén, hogy gyermekétől el ne szakasztassék. Az nem is történik: mert asszonyom, te is velünk jösz. Monda a vezér.
Honnét jösz ily későn s kuszált állapotban? Siessünk hát az ebédlőbe, mondá erőltetett vidámsággal Hermance s nyugodtságot mutatva, a mit nem érzett. Eszthey gróf követte s éppen akkor érték el a nagy szárnyas ajtót, midőn az előttük megnyittatott s a komornyik a tálalást jelentette.
Veronika végig hallgatván ezt a társalgást, kiváncsian tudakozódott annak részleteiről, mit fivére nagy készséggel adott meg neki. Ez különös, mondá Veronika, és miért nem kérdezősködtél Ernesztinnél ama leányról? Mindnyájan csodálkozva tekintettek a beszélőre. Ernesztinnél? kérdé elfogultan Esztheyné. Hogy jösz erre a gondolatra?
A bárónő szeméből kicsordult a könny. Szeretsz? Szeretlek. Jösz velem? Megyek. Most? Holnap, hajnalban Madame. Miért nem e pillanatban? János az égre mutatott Már leszállt az este. Nem tudjuk az utat. Korhadtak a hidak. Szélvihar kerekedik és mindjárt szakad az eső. Ön is álmos és fáradt, asszonyom. Menjen nyugodtan a szállóba, Lőrinc barát majd elrendezi az éjjeli nyugodalmát.
Öt órára aztán te haza jösz a lovaglásból, ott már vár rád a dinée; én rám is ott vár a sok ménkű bécsi és párisi hirlap, hozzák az esti postát; nyolczadmagammal neki fekszem; nyakrafőre forditani kell; ez aztán a bankett! hirlapokat tranchirozunk; nyers czikkekhez saucet csinálunk, rágjuk a tollat, üritjük a pezsgős kalamárist, csak ugy görbül a hátunk bele.
Mit jelent ez a sóhaj? kérdé enyelegve, de szemöldökei összerándultak. Semmi különöst... De bevégeztük a reggelit, s én megyek és tudakozódni fogok az éjjeli szökevény felől. Ne büntesd nagyon szigoruan, azonban ne nézd el az ilyen éjjeli kirándulásokat, ha nyomára jösz kilétének, mondá nevetve Bertalan gróf, s mindketten elhagyták az ebédlőt.
Annál kellemetlenebb volt most neki, midőn az Andrássy-úton sétára indulván, Eszthey Béla és Veronika jöttek vele szemben karöltve s míg a leányka némán elpirult, addig a fiatal Eszthey megállt s barátságosan nyújtotta neki kezét. Egész örökkévalóság mult el azóta, hogy láttalak, kezdé az ő rendes szeles modorában, miért nem jösz hozzánk?
Megmondom neki, hogy egy gyáva sihedernek vagyok a húga, ne panaszoljon ránk, mi nem vagyunk az okai annak, hogy ez lett belőle. Megcsókolom... De fiam... Papa velem jösz. Esküdtem... A mama nyugalma... Ez a botrány története. Ne méltóztassék nagyon szigorúan megkritizálni azt a drága barna kis leányt.
Megdöbbenve, megrendülve mentem szobámba, s azon tünődtem, mit tegyek? Éreztem, hogy ott nem maradhatok, de nem lévén senkim e földön, iszonyú félelmet és bizonytalanságot álltam ki, míg végre elhatároztam, hogy... Ide jösz, folytatta Hermance Dózia félve kiejtett és akadozva előadott, félbenhagyott szavait.
A Nap Szava
Mások Keresik