United States or Malta ? Vote for the TOP Country of the Week !
Már nem dobog... mondotta fölgerjedve. Morelli kapitány úr szintén megvizsgálta kedvenc őrmesterét, de ez a vizsgálat is szomorúan ütött ki meg kellett róla győződnie, hogy a kötelességtudó, derék katona kiszenvedett. Meghalt... mormogta sötét arccal. Schultz hadnagy úr idegesen tépegette finom bajuszkáját. Der arme... ő már befejezte.
Ez megint olyan határozottan volt mondva, hogy határozottabb parancsot maga Morelli kapitány úr sem adhatott volna. »Akarok«... és azzal schluss! Hiába, jól megy. Még huszonnégy óra és ebben a barlangban csakugyan ő lesz a medve. Még pedig olyan medve, aki táncoltat. Akit pedig táncoltatni fog, az alighanem én leszek.
Alighanem a földből nőttek ki, mint langyos tavaszi eső után a gomba... Morelli kapitány úr éles sípja most megszólalt. Ez azt jelentette, hogy »Ruhe!« ettől a pillanattól kezdve csend legyen. Aufpassen und Ruhe!... hangzott a kapitány recsegő hangja. Őrmester úr Varga mellettem hasalt és semmiképen nem volt megelégedve a paranccsal.
Farkast emlegetvén itt jár a kertek alatt... mondotta kedélyesen, miközben gyorsan talpra ugrott és félredobta a cigaretta-maradékot, tessék készülni, jön a kapitány úr! Az összekötő-árok végén e pillanatban felbukkant Morelli kapitány zömök alakja, nyakában az elmaradhatatlan Zeissal.
Egy pillanatra felbukkant előttem Morelli kapitány úr is. Kivont karddal, sapka nélkül lihegett a sorok között. Látszott, hogy holtfáradt, s már végső ereje megfeszítésével próbálja nyugalomra inteni a nekivadult embereket. Ruhig, fiacskáim, ruhig! Csak nyugalom... nem elhamarkodni... Senki sem hallgatott rá.
Bólintottam, hogy de elég volt. Csak meg ne hallja a kapitány úr súgtam oda neki figyelmeztetőleg félreérthetné a dolgot... Azonnal elhallgatott. Igaza van... mormogta nagyokat fújva bár engem már ismer... Morelli kapitány úr csakugyan a közelünkben tartózkodott. Alakját nem lehetett kivenni a sötétségben, halkra tompított rekedtes hangját azonban meghallottuk. Már járt itt... mit akarhat?
Mindenki talpraugrott s az alvókat hirtelen felrázták. Auf! Alarm van, emberek! Morelli kapitány végigjárta az egész frontot és rendre megvizsgálta a szakaszokat. Nur langsam, fiaim, semmi hudri-budri... recsegte hol itt, hol ott, ahol izgatottabb kapkodást vett észre a sorok között csak szép lassan, nyugodtan és semmi hudri-budri!... No, also!
Morelli kapitány úr világosan megmondotta, hogy erre a posztra nem állíthat parasztot. Lám... dehát miért nem állíthat? Lássuk az írást, amit a kezembe adtak! Hátha attól okosabb lészen a haragos magyar. Mert igazán haragudtam, amiért épen engem ütött így tarkón a balszerencse. Bár hiszen a méreg csak ártani fog a szépségemnek... Okosabb, ha belenyugszom, amin változtatni úgy sem áll hatalmamban.
Nézzük csak, kérem, igaz-e? Mindketten figyelmes vizsgálat alá vettük az ellenséges vonalat és meggyőződtünk róla, hogy Morelli kapitány úr helyesen ítélte meg a beállott fordulatot. Az összetört ellenséges vonal rendetlen visszavonulóban volt.
Holla!... hála istennek... ez a Morelli kapitány úr jól ismert recsegő hangja. Futottam a hang irányába. Hány utamba kerülő embert löktem föl, nem tudom, jókat taszítottak rajtam is de, hála istennek, végre mégis csak megtaláltam a testvéreket. Az első ember, akibe belebotlottam, a bivalynyakú Varga őrmester volt.
A Nap Szava
Mások Keresik