United States or Philippines ? Vote for the TOP Country of the Week !
Igaz, hogy itt, ahol hallgatóztam, az erdő is felette tompítja a dörrenés hangját, a távolság azonban így is nagyobb lehetett, a terep formációját is figyelembe véve, tizenöt-tizennyolc kilométernél. Ekkora távolságból még mélyen dörmögő Haubitz-tantejaink hangjára sem tudtam volna ráismerni, annál kevésbé az élesen nyelvelő Hinterlauferekre. Tovább botorkáltam a vízmosásban.
Igyekezett jó lenni az asszonyhoz, az örökké zugó nagy raktárhoz szokott hangját hozzá szoktatta ahhoz, hogy suttogjon, ha a szükebb négy fal közé kerül, szeliden, csendesen beszélt vele, mert félt, hogy egyszer a fejéhez vágja azt, hogy nem tisztességes ember az, a ki feleségül veszi a más ember szeretőjét. A gyermektől pedig félt. Nem tudta, hogy miért, de nagyon tartott tőle.
Milyen szerencse és szerencsétlenség egyszerre! sóhajtott Atlasz úr. Képzeld, ez a dúsgazdag, szép, kedves asszonyság szerelmes Sándorba és szívesen feleségül menne hozzá. Sándorhoz? kérdé Manó, egyaránt elnyújtva hangját és ábrázatát. Jól hallottad? Csakugyan Sándorról volt szó? Csakugyan Sándorról volt szó? ismétlé Atlasz úr elkeseredve. Talán süket vagyok, hogy nem hallom, kiről van szó?
Ez pompás terv! kiáltott föl önkéntelen megfeledkezéssel Dózia, kinek vidám, elfogulatlan hangját csak most először volt alkalmuk hallani az ifjaknak. Ha kedvük van, tehetik, viszonzá Holcsi. Mi előre megyünk s kiadom a rendeletet, hogy gyorsan fogjanak egy második kocsiba és utánunk jöhetnek.
Mosolygott; mintha mulatott volna azon az egészséges férfin, a ki mellette guggolt. Aztán eszébe jutott valami, de már olyan halkan beszélt, hogy alig lehetett megérteni a hangját. Ne felejtse el Fülöp ur, a gyerek menjen a Sallay-gyárba, az asszony Sándorékhoz, aztán csak éljenek, a mig lehet. Tulajdonképpen már szombaton kezdődött el a munka.
Hallotta, midőn atyja rekedten kérdezé, hol van Manó? Épen most ment ki innen, felelt Eveline. Behívjam? Nem, nem, soha se jőjjön többé szemem elé, hallá atyjának heves, reszkető hangját. Nem akarom látni... Ültessetek a karszékbe, oda, az ablak mellé, az öreg asszony karszékébe... Egész életem munkája... fáradságom gyümölcse... vagyonom... nevem, becsületes nevem... oh! oh!
Érezte az asszony kézszorítását, amellyel elváltak; hallotta a hangját, amikor azzal búcsúzott, hogy: „a viszontlátásra". A múlt idők szele csapta meg; tele volt azzal az orgonailattal, amely már akkor régen is kedvelt virága volt Juditnak. Otthon fáradtság ürügyével elhalasztotta a darab elmondását.
Dózia fölveté hosszú pilláit, s bensőségteljes tekintettel függeszté szemét társára, ki visszatartott lélekzettel várta feleletét. Minden órában, minden perczben, de még ma is hihetetlen az előttem, a mit ön nekem mondott... Álomnak hittem és gyakran kételkedtem, hogy nem képzelődés-e az ön létezése, s láttam-e igazán alakját, és hallottam-e hangját, hisz az én egész életem álomhoz hasonlít.
Kigyelmed miért nem énekel? szólal meg Böske s arca merő elragadtatás, amikor látja, hogy Kuny szemében merő hódolattal egyre csak őt nézi és bármint integetnek feléje barátai fejükkel, biztatják, hogy velük fujja, néma marad. Szép kegyed hangját szeretném előbb hallani! felel a gyáros. A leány elpirul. De bár Terkáénál is szebb a hangja, még sincs kedve énekelni.
Tudod, hogy kezemben vagy s együtt veszünk el. Kardos megcsóválta fejét. Bárki legyen is az, ki a szomszédban beszél, gondolá elmosolyodva, ügyetlen és ostoba ember. Tudja, hogy lakik valaki a szomszédban, ki hallgathatja s ilyen veszedelmes dolgokról beszél! De gyorsan ismét hallgatódzott s megismerte hangját szomszédjának, ki könyörgő hangon mondta: Bocsáss el, Kálmán.
A Nap Szava
Mások Keresik