United States or China ? Vote for the TOP Country of the Week !


Hát ez a levél itt mi? sziszegé lángoló pillantással és sovány ujjával mellbebökte az öreget, éppen ott, hol a levél volt. E pillanatban a tudós lépett ki a szobából, az öreg Iván pedig elsietett onnan. , hogy itt vagy, éppen érted akartam küldeni, kedveltem! Jer csak be hozzám! A te számodra van itt valami. José fogcsikorgatva követte.

Istentelen zsivány! ki akarod rabolni ezen haldokló öreget is?

Kérem, csak egy keveset várjon itt; azonnal jövök. Mikor visszajött, nem volt már felsőkabátja. Karonfogta az öreget és vitte magával, ugy látszott, mintha a hóna alá vette volna, a kis ember majd eltünt mellette. Az uton megbeszélték a dolgot. Van egy márkám és ötven fillérem kezdte a jenerál . Megosztozunk rajta. Hányan vannak? Négyen.

E ház ura Sándor, és ő szívesen lát, arról meg lehetsz győződve. Hohó! nem úgy vagyunk. Te mindig csak a patrónust látod s neked könnyű csak Sándort venni tekintetbe. De én itt nem a patrónus, hanem a házi úr vendége vagyok. Az öreget itt nem szokás figyelembe venni. Eddig én sem vettem, mert eszembe sem jutott, hogy nem látna a legnagyobb szívességgel.

Gyere haza, édes fiam, aztán igyekezzél egy kicsit, légy fiu... Gyere drágám... Végre is megsajnáltam az öreget, hát hazamentem vele. A korcsolyás bólintott. Jól tetted. A szobalány azzal jött be, hogy egy öregrendü ur akar beszélni a nagyságával. Öregrendü ur? Micsoda öregrendü ur? Hát egy öregrendü ur. S a nagyságával akar beszélni? Igen. Micsoda öregrendü uraid vannak neked?

Hátul csendes, rekedtes hang szólott bele a beszédbe. Gyere már. Mérgesen riadt a vén vidékire a fiatal Glubovitz. Intézkedni csak kell! Hívják ide a Ferenczet! Mindenfelé kiabáltak: Ferencz! Ferencz! Hátul pedig sötéten bámult a sok ember közé az öregebb Glubovitz. Végre elindultak. A fiatalabb testvér az egész uton szidta az öreget.

Idő multán becitálják az öreget a megyéből, mert a második bíró is rendben találta az ötforintos büntetést. Bejön, hanem nézzük csak meg jól, ki jön be az ajtón?

Van egy jámbor öreg lovam, felelt Sándor, de biztosan jár és nem ijedős. Én sem vagyok ijedős, kiáltott Klára nevetve, s a nekem való paripa alatt nem jámbor öreget értek. Ellenkezőleg! Nekem vágtató, táncoló, ágaskodó paripa kell, melyet dicsőség megfékezni és ránczba szedni. Csak ilyen hátán élvezet a lovaglás.

Majd én mondom mög az igazat! Igen nagy tűzzel van a kis férfiú s a padhoz érvén, rángatni kezdi lefelé a szónok urat. A közönség örvendez, hogy lesz már mégis egy kis látnivaló, de a rendőrbíró attól tart, hogy verekedés támad a dologból. Vállon fogja a kis öreget: Lassabban, atyafi mondja neki nem kell okvetetlenkedni. Micsoda atyafi? fortyan föl az öreg micsoda maga?