United States or Nepal ? Vote for the TOP Country of the Week !
Mögöttük egész sereg mindenféle szekér, taliga és vöröskeresztes kocsi iparkodott előre a félhomályban. A derék szanitécek kiabáltak, a kocsisok kiabáltak és suhogtatták az ostort, mindenki kiabált, ha kellett, ha nem. Enélkül nem megy. Tehát én is kiabáltam: Hollá! ide!...
Mindenki, aki eleven és halandó, nyilvánvalóan tudja, hogy most fel kell kelni, mivelhogy ifijúrnak úgy tetszik. Nocsak kiszedni sebesen a mindenféle ruhákból, amikben ő éjen által lakik és sebesen megdörzsölni a hátát, továbbá vakargatni kissé a fületövét.
Nem látták előre, hogy a magyar virtusnak tizenkét esztendő is elég a virágzáshoz. Szeretem a komát. Ezt a fickót ugyan anyától született ember nem fogja az asztal alá inni. Remélem. Csakhogy attól tartok, húsz esztendős korában annyira tele lesz mindenféle bölcsészettel, hogy a leheletétől a hegyi kristály is mindjárt kávéházi tükörré válik. De ma nem akarok búslakodni. Máskor se igen érsz rá.
Továbbá jól mondta azt Daudet, hogy minden író leginkább villatulajdonos szeretne lenni, de mégsem az írók lesznek azok, hanem a posztókereskedők. Állapodjunk meg abban, hogy mindenféle mesterségnek megvannak a maga szenvedélyei és még hajnyírás tekintetében is különbözik a csizmadia a kovácstól. Hasonlókép csoportosulnak az erények foglalkozás szerint.
Ilyen az ember s bár a sertések ezt bizonyára tudják, mégis fokozott nyugalommal esznek, hogy hízzanak neki és lesz belőlük sonka, kolbász, órja, hurka, szalonna és mindenféle körömfaladék. Azt mondja a minap Pál Mihály kanász, amint gyönyörködve nézné a hízókat: Nem úgy kék ezt hívni, uram, hogy disznó, hanem hogy összömadta. Van benne némi igazság.
Nos, hát az a bérkocsis pár nap előtt azt ujságolta nekem, hogy a vasutról ő szállítá be a fővárosba azt a fiatal hölgyet, kit akkor mindenfelé kerestünk. Valóban? Akkor pedig, ha jól emlékszem, nem akart neked róla fölvilágosítást adni, mondá nyugodtságot erőltetve Jakab gróf.
Bornemissza egy aranyszelencéből bizonyos vegyüléket hullatott az olvasztótégelybe, melyre a födelet ráforrasztva, meggyujtották az athenorában a tüzet, melynek negyven napig egyfolytában szakadatlanul égnie kell majd. A boltozatos toronyszoba szintén tele volt tetőig érő állványokkal, melyeken mindenféle szinű vegyiszerek, porok, folyadékok álltak.
A kulacsok és csajkák kívánták be e szerint a harcképes emberek közé Mórt s az ezredorvos, aki annak idején vizitálta és sajnálkozva tekintette végig az ő sósavgőztől elkorcsosult, lapos mellét, várakozási állományba helyezte összes egyetemi tudományát s kimondotta, hogy bár így meg amúgy, de Mór feltétlen alkalmas arra, hogy hazánk védő fegyvereit mindenféle földeken, a korona alá tartozó országokban úgy, mint az örökös tartományokban hordozza, viselje, használja, szóval békében cinezzen, szükség esetén pedig, ha kell, ne cinezzen, hanem lövöldözzön.
A festett padló eredeti színét talán még egy hiúz szeme sem tudta volna kitalálni. Ami bútorféle maradt összevissza zúzva hevert a szobákban. S az a teméntelen mindenféle piszok és szemét, az a sok megnevezhetetlen bűzös, megpállott, elrothadt hulladék ami az ember útját az összes szobák mocskos padlóján elállotta!
A könyvek lapjain egymással küzdő oroszlánok, koronás kígyók, sárkányszárnyakkal, embercsontokkal teleszórt temetők, ormózatos tornyok, kripták, koporsók, emberi hullákon lakozó tűzmadarak voltak élénk szinekkel rajzolva, mindenféle alakú kabbalisztikus jegyek, lángnyelvek, olvasztó tégelyek, nőfejű szalamandrák és különös alakú virágok váltakoztak abban.