Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. május 10.
Apró, hunyorgató szemei eltűntek... ezek a szemek, melyek most nyugodtak rajtam, nagyok és boldogan mosolygó asszonyi szemek voltak, tele öntudattal és mosolyukban is valami sejtelmesen érett komolysággal. Kezét nyújtotta és most már a zavar legkisebb jele nélkül üdvözölt. Jó reggelt! Helyesen tetted volna, ha hamarább fölébresztesz. Túlságosan sokáig aludtam.
Szép rokonság. Az az ember vagy a bitófán fog meghalni, vagy egész életét a fegyencházban tölti. Oroszlay nem felelt. Izgatottan járkált föl és alá a teremben, mialatt barátja feszülten kisérte szemével lépteit, s meg tudta mérni a kínos tusakodást annak belsejében. Miért tetted e megjegyzést, Loránd? kérdé Oroszlay egyszerre megállva előtte. Semmi különös okból.
Jól tetted, Regina, hogy megmondtad az igazat, válaszoltam hosszas habozás után, nehogy csak egy igével is többet találjak mondani a kelleténél legalább tisztán látjuk, ami történt, bár erre részemről nem volt szükség... Észrevettem, hogy nem érti a választ, de hiszen épen azt akartam. Nem volt? kérdezte halkan. Nem. Tudtad, hogy mit gondolok rólad? Tudtam.
Mutatta szőrös, durva kezeit s ujra mondta: az öklömmel. A fiu elgondolkozott, hosszasan bámult bele a pohárba s mikor fölemelte a fejét, azt kérdezte: Hát azután? A másik fölvonta a vállát s ivott: Az mindegy. A mi azután jön, az nekem semmi, hanem a zsandárt leütöttem volna. Nem jól tetted volna, nem jól erősítette a fiatal ember s a többihez fordult, mintha igazságot kérne.
Folytasd, folytasd. Kiutasítottak a házból. Klára azt mondta, menjek, a hova tudok, ők többé nem tartanak, s nincs szükségük rám. Szegény gyermek, és te ide jöttél. Jól tetted, folytatta Hermance levéve fejéről a kalapját, s csudálkozva pillantott férjére, ki távolabb tőlük, hidegen, némán, majdnem megrovó arczczal állt helyén, és vonásain kedvetlenség volt kifejezve.
Gyere haza, édes fiam, aztán igyekezzél egy kicsit, légy jó fiu... Gyere drágám... Végre is megsajnáltam az öreget, hát hazamentem vele. A korcsolyás bólintott. Jól tetted. A szobalány azzal jött be, hogy egy öregrendü ur akar beszélni a nagyságával. Öregrendü ur? Micsoda öregrendü ur? Hát egy öregrendü ur. S a nagyságával akar beszélni? Igen. Micsoda öregrendü uraid vannak neked?
Oroszlay ma nálam volt, s megigértem neki, hogy szószólója leszek óhajtásának szülőimnél és Dóziánál, kinek nincs bátorsága igent mondani. Ezt nagyon rosszul tetted, Veronika viszonzá haraggal, de egyszersmind a legnagyobb bámulattal Hermance.
Arról csak annyit tudok, hogy kinevetett, mikor az apja inasnak nézett és föl akarta velem vitetni a málhát. Inasnak nézett! kiáltott elszörnyedve az öreg asszonyság. Hát nem hallottad, hogy inasnak nézett? De meg is mondtam neki a magamét. Jól tetted. Mit mondtál neki? Csak azt! felelt Atlasz úr, hősies kifejezéssel.
Jól tetted, bár soha se távoztál volna innét, de Oroszlay gróf azt mondta nekem, hogy boldog vagy Holcsiéknál, s nem akarsz visszatérni hozzám. Oroszlay gróf? rebegte megdöbbenve Dózia, mialatt sötét pir önté el arczát, és önkéntelen lesüté szemeit. Ő beszélt rólad, kivel, úgy tudom, az ügyvéd birtokán ismerkedtél meg falun. Igen!
És mégis ellenvetés nélkül tetted meg kérését s elhajtottál vele. A lámpa fényénél láttam, hogy nagyon szép, azonkívül gyorsan öt forintot nyomott a kezembe. Nos, ez elég fényesen volt fizetve, és mi történt, midőn ide hoztad?
A Nap Szava
Mások Keresik