United States or Mali ? Vote for the TOP Country of the Week !


No, csakhogy látod. De azt is látom folytatta eltünődve hogy most nincs itt senki, aki parancsoljon. Egyedül vagy, magadnak pedig azt parancsolhatod, amit akarsz... nem? De nem ám! Furcsa... Dehogy furcsa! Tudhatnád, hogy a katona úgy értem, hogy a becsületes és bátor katona sohasem hagyja el azt a helyet, ahová állították.

És ő gondoskodott magáról, jobban, mint bárki tehette volna; s azért voltam bátor azt a tanácsot adni, hogy hagyja őt ott, a hol van, hol barátnőre akadt, ki szereti őt s bizonynyal nem hagyja a sors esélyeinek kitétetni. Jakab gróf mindezt szokatlan hévvel adta elő.

A tiszt bátor férfi volt, utána sietett, utolérte; abban a perczben a fehér asszony viszszafordult s a lámpát a tiszt arcza elé tartá. Erre a tiszt hozzá kapott, hogy a kezét megragadja, a másik karját pedig a fehér dereka körül fonta és akkor eltünt a fehér asszony: a tiszt megfogta és megölelte a semmit.

A tábornok hasztalan igyekezett, hogy néhány bátor emberét legalább a lemozdonyozott ágyúk fedezésére együtt tartsa, nyomról-nyomra hátrább szorult. Végre azon a ponton találta magát, ahol a két lekapcsolt ágyú állott. Itt azután az egymást követő vadászgolyók hangos fütyülése azt a néhány embert is megszalasztotta, akik még kitartottak mellette. Segédtisztje is eltűnt mellőle. Egyedül maradt.

Gott... annyira féltem, hogy észrevesznek és utólérnek... Megsimogatta vállamat és ezt súgta: Mit csináltam volna én nálad nélkül? Hangocskájának nagy melegsége akaratlanul is megindított. Éreztem, hogy iménti bátor önfeláldozásáért és ragaszkodásáért hálával tartozom neki. Taksálhatom egyébként annyira, amennyire akarom a hálát megérdemli. Kezembe vettem a kezét és gyöngéden megszorítottam.

Az autója, amelyért voltam bátor az imént telefonáltatni, a kapu alatt várja Méltóságodat. És tíz perc mulva Dömötör János belépett a zuglói-uti palota hűvös, márvány-vesztibüljébe. A bárónő nincs itthon jelentette ki az inasa. őméltósága korán reggel kikocsizott a herceg úr őexcellenciájával.

Bátor és merész a kovács, ellenben meggondolt a szűrszabó, nótás a csizmadia, hallgatag az ács. A cukrász pedig szelíd. Ő mindig fehér kitliben jár, fehér cukorral, liszttel, édességekkel, lágy, puha dolgokkal foglalkozik, ez onnan van. Így történt aztán, hogy a cukrászt érdekelte a sors, hogy ad ő kölcsönbe pénzt, csak úgy becsületszóra, kézadásra.

Ilona szomorúsága, Judith boszankodása, s mindkettőjök bátor lelke. El kell hagynunk eddigi nézhelyét történetünknek, hogy szerencsétlen hősnőnk, Szirmay Ilona lépéseit követhessük.

Gyáva, gyáva! mondá Sándor elpirulva. Épen ebből láthatja, hogy igazán szeretem. Elégszer voltam bátor ott, hol nem szerettem; az igaz szerelem, úgy látszik, gyávává teszi a szívet. Hiszen még azt sem tudom, nem jövök-e későn, nem szeret-e már más valakit Klára? Biztosítom, hogy nem! kiáltott a plébános szokatlan erélylyel. Nem szeret, senkit sem szeret.

Zsófi helyett egy öreg kisérőnőt adott az ügyvéd melléjük, ki valamivel jobb volt a cselédnél, bár körülöttük annak teendőit is végezte, mind a mellett a látszat kedvéért velük evett a table d’ hôte-nál, bár Klárának nem volt szüksége garde de damesra, mert föllépése bátor, biztos volt s mindenki látta, hogy ő hármuk között az intéző és rendelkező, mi fiatalságánál fogva kissé feltünő volt.