United States or Portugal ? Vote for the TOP Country of the Week !
Honnét jösz ily későn s kuszált állapotban? Siessünk hát az ebédlőbe, mondá erőltetett vidámsággal Hermance s nyugodtságot mutatva, a mit nem érzett. Eszthey gróf követte s éppen akkor érték el a nagy szárnyas ajtót, midőn az előttük megnyittatott s a komornyik a tálalást jelentette.
Én pedig megesküszöm reá, hogy láttam, viszonzá hévvel Béla, sőt jó borravalóért még egyszer kikérdezem a bérkocsist, ki akkor megtagadta a feleletet. Oly régi dolog már az, mondá Eszthey, hogy nem érdemes érte fáradni. Nem lehetett más, mint egy idevaló cseléd, ki bizonynyal nem jutalmazná meg kiváncsiságodat. Cseléd nem szokott bérkocsin járni.
A nő tehát teljesen Holcsi kezei között volt, de egyben csalódott az alávaló számításában, mert Eszthey grófné nem tett semmit, úgy látszott, vagy nem adott hitelt a levélnek, vagy nem törődött férje tetteivel, holott ő a grófot zsarolni akarta, vagy a nőt, de miután az nem ment bele hálójába, más tervet gondolt ki, rábeszélte Elizt, hogy irjon a grófnak és ő kezébe juttatja annak a levelet, ki bizonynyal föl fogja keresni.
Oroszlay gondolatokba mélyedve haladt le a széles, szőnyeggel bevont lépcsőn, s lépett az utczára, midőn egyszerre az ifjú Eszthey hangját hallá, ki hazafelé jött, s őt kilépni látván, vigan kiáltotta nevét. Tőlünk jösz? kérdé föltartóztatva őt haladásában. Nemde, senkit sem találtál otthon? Anyám ilyenkor kocsikázni szokott. Ellenkezőleg, a grófné otthon van és fogadott. És te honnét jösz?
Miből ered ez elhatározásod? kérdé talán akarata ellenére fölvillant örömmel a grófné. Mit ér az én helyzetemben az ő szerelme? jajdult föl új könyekkel Dózia. Nőül nem vehet egy ilyen származású leányt, s én már lemondtam róla örökre! Azt okosan tette, mondá hévvel, majdnem megelégedéssel Eszthey, ki most először érzett és mutatott érdeket a leányka iránt... De mit tud származásáról? Semmit!
Rettegtek az ügyvéd vallomásától, s talán még inkább attól, hogy Somorjay megemlíti Eszthey gróf nevét is, sőt a grófot is beidézik tanunak. A rendesen vidám, könnyűvérű ember egészen ki volt véve sodrából. Alig mozdult ki hazulról, s betegnek állítá magát.
Mi, mellesleg mondva, igen valószínűtlennek látszik, mondá Eszthey nevetve. Csak nem hiszed, hogy valótlanságot mondok? kérdé Hermance, kinek nagyon kedve szerint jött ez az udvariatlan megjegyzés s tettetett nehezteléssel függeszté szemét férjére. Nem éppen valótlanságot, de leplezni kivánsz valamit, a mi... Nos, jól van! Tehát egyetlen szót sem fogok többé kiejteni, a mi késésemre vonatkozik.
Legtartózkodóbb volt iránta Eszthey, s olykor, ha ebédnél ült az vele szemközt, hosszan függött rajta tekintete és vonásai mindig ugyanazt a kételyt fejezték ki, mit neje már annak első megjelenésekor észlelt rajta. Dózia a ház leánya melletti szobában lakott s az szeretettel gondoskodott róla, hogy jól érezze magát közelében.
Az kétségtelen, viszonzá zavarral Eszthey. Bár körülbelől tizenöt éve annak, hogy a mondott ügy kezdetét vette. Valamely fontos titok gróf úr multjából? Egy gyermekről van szó, ki eltünt és én sokáig kerestem s ki ha él, most már nagy leány lehet. És gróf úr még mindig óhajtaná föltalálni? Természetesen! Az legfőbb vágyam. Tudakozódott méltóságod a lefolyt évek alatt arról a leányról?
Olvasta maga azt a levelet, Dózia? kérdé feszülten, s látható kétkedéssel. Olvastam, mielőtt elutaztunk innét, azért kellett oly rögtön eltünnünk, mert a tudósítást Zalánczról hozták és meg volt határozva abban az óra, melyben Eszthey értem jön, s magával visz. Oroszlay megcsóválta fejét. Mindebből egy szó sem igaz, Dózia!
A Nap Szava
Mások Keresik