United States or Barbados ? Vote for the TOP Country of the Week !


Nem beszélne arról, grófné, folytatta szelid, nyájas hangon Jakab. Ne is tegye. Nincs arra szükség! Mint szavaiból értem, azt akarja rám bizni, hogy keressem föl azt az eltünt leánykát, ki önnek kedves s ki talán egy titkos cselszövénynek lett áldozata! Nemde, így van? Hermance némán intett fejével. Nos, hát, legyen nyugodt.

Nagyképüen hideg, majdnem gúnyos nyugalommal viseli magát. De miután az elfogatás tegnap történt, még senki sem tud semmi bizonyosat. Nemde, Oroszlay is összeköttetésben állt vele? Csupán egy rövid ideig, midőn a pozsonymegyei birtokot vásárolta Holcsi közvetítésbe folytán. Akkor, mint tudják, grófné, együtt mentünk azt megtekinteni Jakabbal s pár órát Holcsi házánál időztünk.

Csetnekről is azért tünt el oly gyorsan, mondá mosolylyal a leányka, de hangjában valami fájdalmas és szemrehányó volt. Váratlan dolgok jöttek közbe, mik késleltettek. A birtokvétel? Az is! De többféle más adódott elő. Az csak szeszély volt öntől, nemde? Mert hisz alig töltött ott pár hetet, s most a legszebb falusi időt, az egész őszt távol tölti, mondá Hermance.

Vonása megélénkültek s szeme sötét tüzben égett, mialatt mondá: Kényszeríteni kell a gazembert a vallomásra. Mi czélja a leánynyal, miért csalták el az intézetből, s hol tartózkodik az jelenleg? Mindezt nem tudom, s kétségbeejtő helyzetben vagyok. Nemde belátja most, hogy nem ok nélkül fordultam az ön segítségéhez?

Hermance előtt ez a felelet bírt némi valószínüséggel s élénken folytatta: Tehát miután el akartál tűnni, nemde az volt a szándékod, hogy többé ne találkozzunk. Mi okozta ezt az ellenséges indulatot irántam? A leány nyugtalan mozdulatot tett. Grófné félreért engem, ha azt hiszi, hogy szándékom ellenséges indulatból eredt, mondá hévvel, s arcza lángpiros lett. Ellenkezőleg!

Azt hiszem, önnek nem szükséges a jövedelmi forrásokat keresni, úgy mondták nekem, hogy gazdag ember. Azt ellenségeim mondják, kik irigylik szerencsémet, mi nem egyéb, mint a munka és megfeszített szorgalom eredménye. Ez a ház sajátja, nemde? De tele van hipotékával, mit nyakra-főre törleszteni kell. De úgy tudom, birtoka is van?

Nem haragszik rám, grófnő, hogy sorsom elmondásával s érzelmeimmel untattam? kérdé szomoruan Dózia. Ellenkezőleg! Köszönöm bizalmát, s majd máskor folytatjuk e tárgyat, de mára elég! Nemde, maga is fáradt és álmos?

És még csak azt sem lehet Dóziából kivenni, hova szándékozott menni, hisz tudtommal egyetlen ismerőse sincs a városban, így mondta nekem méltóságod, nemde? Nincs senkije rajtam kívül, s megfoghatatlan előttem ez az eset. De remélem, nekem majd vallani fog, mondá Eszthey grófné az órára pillantva, s mind nyugtalanabbnak látszott, de ekkor lépett be Dózia kalappal fején, s kis útibőrönddel kezében.

Nahát. A kutya nagy lustálkodva feltápászkodott s a szomszéd szoba felé vánszorgott, ahonnan lépések zaját hallotta. A fiam, Garibaldi magyarázta kutyájának a gyáros. Itthon van a fiam, az anyjával beszélget. A kutya helybenhagyólag csóválta a farkát, szánakozva belenézett gazdája szemébe és visszabújt a szoba sarkába. Piacella újra a szobrász felé fordult. Nemde, önnek milliói voltak? Voltak.

Oroszlay utánuk nézett, de az idősebb, magasabb és erőteljesebb egészen elkerülte a figyelmét. Ő csak az egyiket látta, kinek nézésében fölolvadt tekintete, s majdnem azt kérdezte tőle: Te vagy, te vagy, kit oly régóta keresek, kit álmaimból ismerek. Szólj, ki vagy és mi a neved? Tegnapelőtt te hoztad e hölgyek egyikét ide, nemde, későn este éjfél után? kérdé határozott hangon a bérkocsistól.