Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 14.
Szürkülő, gyér haja csapzottan folyta körül duzzadt arcát. Szaggatottan, nehezen lélegzett. Mégis, leeresztett szemhéjai alól, olykor mintha tréfásan pillantott volna Ward Jánosra, a stratfordi papra, aki merev mozdulatlansággal ült ágya mellett az egyeneslábú széken. Csend volt, csak Charlecot vadasa felől hallatszott néha egy-egy rövid füttyentés: őz-suta adta a vészjelt.
Mily borzalmas sötétségbe sülyed olykor a lelkünk világossága, árnyékká válunk benne, elnyúlunk a földön tompa érzésnélküliséggel és nem hiszünk a virradásban. Vagy elértnek hitt célunk előtt hideg kéz markol könyörtelenül a szivünkbe, kemény láb tapodt feszült idegzetünkre, hogy megdermedünk és látnunk kell, mint ragadja el más az esengve várt babért.
Kedélye gyermekes volt, lelke szüzies, s csak a veleszületett komolyság tette tapintatossá és helyzete ügyessé, mert bár hetek óta csak átmenetileg gondolt körülményeire, mind a mellett olykor szomoruságot érzett elhagyatottsága miatt.
Továbbá miért legyen ez a malac most már a világ végéig olyan színben, mintha csalfa és hűtelen volna, pedig úgy lehet, már az este hazatért, mint őszinte és jó állathoz illik. A szobában ezúttal csak maga volt a gazda Szótlanul járt-kelt a papucsokban, a kezével olykor integetett, látszott rajta, hogy izgatott hangulatban van.
Mégis oly igen nagyon őriztük e kopott hidat s akkora tisztessége volt neki, hogy ha lovas ember akart keresztülhaladni rajta, le kellett szállani a lováról. Tehát igen. A hidat őrzötték Ibrahim legényei, hogy valaki el ne lopja, Ibró pedig olykor beóvakodott az albánhoz s ott csendesen vétkezett a próféta ellen.
Alig volt azonban pár perczig távol, visszajött, mondván, hogy a kit keresett, már nincs otthon, kevés idő előtt hagyta el a lakást. Úgy megvárom őt, jelenté ki Esztheyné. Az soká fog tartani, mert olykor ebédre is kimarad, azonban talán holnap ilyenkor fáradhatna ide méltóságod. Holnapig már huszonnégy órát vesztünk s nekem a bizonytalanság türhetetlen.
Tehát itt van az a Klára, s ma nem távozott hazulról? Tudtommal nem. De ő jöhet-mehet a nélkül, hogy engedelmet kérjen, sőt egy idős hölgy naponkint eljön érte, hogy sétálni, olykor szinházba kisérje. Ma azonban, azt hiszem, még nem távozott az intézetből. Nézze meg, kérem, s ha itt van, hivja ide. Mit akar vele, grófné? Kikérdezem Dózia felől.
Olykor átmegyek Tornyosra, s az egész nyarat új birtokomon töltöm, mit azért vettem, hogy közelében lehessek, de arra intem, el ne árulja magát, mert végzetes lehetne az mindkettőnkre nézve, s gondoljon arra, hogy jobban szeretem életemnél, melynek most már csak az ön birhatása által van becse előttem.
Olykor elővette csiszolt acéltükrét s sokáig, érdeklődve nézte benne magát, mintha valami idegen arcot vizsgálna. Hajnal felé aztán reszketve temette fejét a forró vánkosokba s görcsös zokogás fojtogatta a torkát. Egy reggel Raymundus hazakísérte a székesegyházból.
Legtartózkodóbb volt iránta Eszthey, s olykor, ha ebédnél ült az vele szemközt, hosszan függött rajta tekintete és vonásai mindig ugyanazt a kételyt fejezték ki, mit neje már annak első megjelenésekor észlelt rajta. Dózia a ház leánya melletti szobában lakott s az szeretettel gondoskodott róla, hogy jól érezze magát közelében.
A Nap Szava
Mások Keresik