Mégis oly igen nagyon őriztük e kopott hidat s akkora tisztessége volt neki, hogy ha lovas ember akart keresztülhaladni rajta, le kellett szállani a lováról. Tehát igen. A hidat őrzötték Ibrahim legényei, hogy valaki el ne lopja, Ibró pedig olykor beóvakodott az albánhoz s ott csendesen vétkezett a próféta ellen.
No így lopták is a katonák télen át a híd gerendáit fűtenivalónak s híd mégsem szakadt le, mert sorsában az volt az intézkedés, hogy ott álljon, ahova tették s ne kívánkozzon más helyre. De mégis történhetett volna eset, hogy mérkőzik a török a Hatalmassal. Például összevesz velünk és hogy a túlsó oldalon levő mieink át ne juthassanak az innenső parton levőkhöz, fölgyújtja a hidat.
Maga ragada egy fejszét és parancsára többen követék, a futók nyomása által már gyengített hídat lerontani. Szándékok hamar sikerült, mert a szélső hídlábakat átvágván, a hídnak jó darabja ledűlt. Abdul khán, mennyire lehetett, rendbe szedé seregeit és már többé nem oly reménytelen fölbomlásban folytatá hátrálását. A csata következései s a diadal folytatása. Egy szerelmes érzelmei és szenvedései.
A Nap Szava