United States or Marshall Islands ? Vote for the TOP Country of the Week !
Széchenyi István gróf még akkor nagyon ifju volt; minden ifju utazónak legelső vágya Olaszország: ő is Nápolyba utazott a téli idényre. Együtt ment vele egykoru ismerőse, Inkey; szinte előkelő magyar család ivadéka. Mindkettőt ellátták Bécsből ajánló levelekkel az udvartól s aztán szivökre kötötték, hogy csak irjanak szorgalmasan itthonmaradt rokonaiknak hogylétükről, tapasztalataikról.
Most kapok egy parancsot a rendőrfőnöktől, hogy huszonnégy óra alatt elhagyjam Nápolyt! Én pedig most kapom a meghivást a királyné zártkörü hangversenyébe, a hol a királyné maga is fog énekelni. Inkey kényszerülve volt hazajönni, Széchenyi pedig ott maradt és jól mulatott.
Egy hét ismét elmult. Inkey ujra találkozott Széchenyivel. Ez csodálatos! A király nagy udvari bált ád, s engem a meghivásnál mellőznek. Engem pedig ellenkezőleg maga a király személyesen hitt meg a multkor a miniszter estélyen. Végre egy napon egész felindulással rohan fel Széchenyihez Inkey. Nézd! E hallatlan bántalmat, a mit rajtam elkövetnek.
Néhány heti ott mulatás után azt mondja Inkey Széchenyinek: Nem vettél valamit észre? Mintha hidegülnének irántunk. Nem én, szólt Széchenyi, hozzám igen is nyájasak. No, én hozzám meg egészen tartózkodólag viseltetnek. Megfoghatatlan. Pár nap mulva ismét jön Inkey Széchenyihez: Kaptál te meghivást a miniszterelnök diplomatiai estélyére? Három nap előtt. Különös, hogy nekem nem küldtek.