United States or Portugal ? Vote for the TOP Country of the Week !
De ő nem annak a gyermeke, a ki leányának hittük. Dózia atyja Somorjay katonatiszt volt, s éppen a gyermekcsere az, mivel Holcsi vádolva van. Enyingi láthatólag meg volt lepetve. Ki mondta ezt neked? kérdé feszülten. Kardos, viszonzá hévvel Oroszlay, s elbeszélte neki az egész történetet, mit a detektivtől hallott. Igy Dózia Holcsi unokanővére, mondá vállat vonva s futó gúnnyal Enyingi.
A boldog ember áradozni kezdett: Hogyne, hogyne, megbolondul az ember a nagy boldogságban, persze hogy más, ujra kezdjük. Az uj gyerek nőtt, fejlődött, szépült. Kedves gyermeke lett a pálya-udvarnak, mindenki formált hozzá valami jogot.
Át kell esni ezen is, ha asszony lesz a lányból; az anyjának is volt gyermeke, de mennyi, a nénjének is, meg a szomszédasszonynak is, ennek is, annak is, sehol se történt semmi baj, meg a te egészséged, a tied drágám! már mint az enyém... ugy mondta, hogy még most is hallom. Kiéreztem a szavából, hogy neki drágább az én beteg hörgő mellem, mint akár magamnak is, és elmentem.
Rettegve gondolt arra, hogy ő maga idézte volna elő szeretett gyermeke csalódását és boldogtalanságát, ama másikért, kit neki tulajdonképen gyűlölnie kellene...
Most már ágyba lehetett fektetni, nem ellenkezett, nem tudta, mi történik vele; orvost is hívhattak beteg ágyához, de ez csak fejét csóválta s nem rendelhetett számára egyebet, mint a legnagyobb nyugalmat. Két gyermeke folytonosan mellette ült s irtózva, borzongva hallgatta a kapcsolat nélküli, szörnyű beszédeket, melyekben a láz utat tört magának a beteg ajkain.
A hatás, mit Esztheyné modora, beszéde, lázas érdeklődése Dózia iránt rá tett, egyszerűen az volt, hogy az nem lehet más, mint Hermance gyermeke, ki Isten tudja hol és mily körülmények között született s arról senki más nem tud, mint az az öreg komorna, kiről a grófné azt mondta neki, hogy föltétlenül bízhatik hűségében és hallgatásában.
És én erre az esetre gyakran időznék nála, már csak a szomszédság kedvéért is, válaszolt Enyingi, látva barátja szórakozottságát, ki folyton azon tünődött, ki ez a gyönyörű leány, kit Pármai Teodóziának hivnak s lehetne valamelyik főherczeg gyermeke.
A két gyermeke közül kedvencze volt és hallván megérkezését, sietett őt megölelni. De a grófnénak arra a biztosítására, hogy az nemsokára megjelenik, helyet foglalt és részt vett a megkezdett társalgásban, melyet jövetelekor neje Enyingivel folytatott.
Ezt nem hiszem! kiáltott föl hévvel Hermance. Oly közel a halálhoz, mint ő volt, nem szoktunk hazudni. És Dózia csakugyan annak a nőnek gyermeke volt? kérdé Oroszlay, Hermancera szögezve szemeit. Soha sem jutott eszembe a fölött kételkedni... mondá hévvel s láthatólag elpirulva a grófné. És azt nem kérdezte tőle, hogy ki volt a gyermeknek atyja?
Miklós a szerelem poétikus magaslatára emelkedve, retorikai tudással csapott le a de birodalmába. Hát igen, monda, sőt valóban. Mondott még egy néhány bár-t is, pedig-et is, de csak de volt annak a vége. No ebből mit akarhatunk? Az élet drága, két gyermeke van a nagyságos asszonynak. A gondok, a nevelés... És ki tudja?
A Nap Szava
Mások Keresik