United States or Grenada ? Vote for the TOP Country of the Week !
Ne-e-em dadogta ifj. Novoszád Ferenc. Hanem a hölgy épen jobbra nézett a szobaur felé, aki mozdulatlanul állt. Akkor kitárta karját és felkiáltott: Géza! Szervusz Géza! Szervusz Alice mondta a szobaur és földhöz vágta a palettát és az ecseteket. A paletta egészen összetört és két ecset is. Aztán fogták egymás kezét és a hölgy azt mondta: Géza. Hát itt vagyok. Milyen nagyon-nagyon szép itt.
Azzal kezdte hadi érdemeit, hogy húsz napos regruta korában rabbi volt Novibazár vörös kövei között. Pollák Géza őrvezető halt meg ott arra jártunkban. Sokáig vívódott a halállal, mígnem meghalt. Félhaldoklásában folyton azt danolta: Mikor mentem hazafelé, szép Szeged városa felé.
Haldoklóval nem lehet versenyezni. Ha nem volna halál, festeni sem szabadna. Akkor már rájuk sötétedett és a hölgy felállt. Isten veled Géza, mondta, aztán megsimogatta a szobaur haját és egymás szemébe néztek. Gyere ki korán a pályaudvarra, Géza. Senki se látta, mikor kimentek ketten a Lógody-utcára, mert mindenki Jung Kálmánnál volt. Akkor este vacsora után kint ültek az udvarban.
Most csinálhatok vele, amit akarok? Nagyszerű, Géza! Tudod, mit fogunk csinálni? Felszabaditjuk Lenkét. Visszaviszszük az erdőbe. Legyen megint szabad. Szamár vagy Alice mondta a szobaur. A liba házi állat. Sohse volt erdei madár. Mindegy, mindegy. Az ősei szabadok voltak. Mi ugyis elmegyünk. A Lenkét felszabadítjuk. Zelma néni! Zelma néni kérem, fogja meg a Lenkét. Kivisszük a hüvösvölgyi erdőbe.
Ha arra nézek, ahol az ágya van, mintha egy óriási nyitott kapu volna mögötte a pince falában és messzire el lehetne látni a világ mögé. Milyen nyájas, gyönyörű fiu! Estig telehull a párnája cseresznyevirággal. Az egész fehérségből csak a szeme sötétlik. Milyen kegyetlen a szépség Géza, Hogy minden szép. Minden, minden. Látod ott a Kis-Svábhegy mögött épen lebukik a nap. Az az Isten palettája.
Egy szobaur sem érdemli meg, hogy ilyen leveleket kapjon. A hölgy eltette a selyemszalaggal összekötött leveleket és bement a szobaurhoz. Igy csomagolsz? kérdezte tőle. Igy. Pakolom a Svábhegyet, a Jánoshegyet, meg a Hármashatárt. Embereket nem lehet igy elpakolni. Kár. Rosszkedvű vagy, Géza. Megbántottalak valamivel? Nem, Alice. Csak hervad a tavasz.
No Franci mondta menj fel az öreghez. Kapsz egy kis bort. Vigyázz majd a lépcsőn, ha lejössz. Mikor ifj. Novoszád Ferenc már a boros pince fölött a kert keritésébe kapaszkodva haladt fölfelé, akkor Zelma néni egy tányéron tésztát hozott ki. Géza úr mondta hoztam egy kis vacsorát. Tessék megkóstolni. Ugy se tetszett máma vacsorázni. De nem is akartam Zelma néni. Csak tessék. Ugy is sokat csináltam.
Milyen nagyszerű, hogy te magaddal hordod a te bolondos környékedett a legjózanabb helyre is, mint a csiga a házát. Hej, Géza élni, élni, élni kellene. De nem máshol, hanem otthon. Mert ha az ember máshol él, az olyan, mintha csak álmodna. Sohasem olyan valóságos mint otthon. Tulajdonképen csak ezért jöttem haza. Csak ezért. Nem fog itthon nyakadba ülni a nagyúri, gazdag familiád és a társaság?
Tessék elhinni, mondta, nem is olyan rossz párti az a fiú; éppen most fogja kinevezni a gróf a berki gazdaságba rendes tisztnek; ő rá magára is néz egy pár hold jó fekete föld, ha a szülei behunyják a szemöket. Magam pedig elmondhatom róla, hogy mindenképen derék, becsületes fiú. Gyere csak ide, te Géza te! kiáltotta az irnokra, aki a kert felé sunyított.
De egyszer csak szaladva jön be Róza és utána ifjabb Novoszád Ferenc. Az automobil visszajön. Ide fog jönni. Idejön. Róza elsápadt és ifj. Novoszád Ferenc reszketett és dadogott. Akkor egy magas, szép nő jött be az udvarba. Tiszta selyem ruha volt rajta. Telistele drága csipkékkel. Könyökig érő keztyüi voltak és lobogó tollak nagy kalapján. Kérem szépen kérdezte a hölgy. Itt lakik Dési Géza festő?
A Nap Szava
Mások Keresik