United States or Kuwait ? Vote for the TOP Country of the Week !
Látom, hogy hasztalan beszélek, azért térjünk a birtokvételre. Mikor akarod, hogy menjünk. Pár nap mulva. Tehát jösz velem? Erről előre biztos lehettél. Vagy kételkedtél bennem? Nem, de még egy kérésem volna hozzád. Rendelkezésedre állok mindenben. Bizonyos okokból neked kell szerepelni mint vevőnek! Hogy miért kérlek erre, azt később majd megmondom.
Itt kellett szabadulniok ez leány-nyom, kiáltá a haramia, nyitni akará az ajtót, de midőn a kulcsot bele dugá, vevé csak észre, hogy egy más kívülről van a zárban, csak most szökhettek el, mióta itt vagyunk, vágjuk be az ajtót s fejszéjét ragadá. Menjünk ki a másik úton, így eláruljuk magunkat, s dugott járásunkat. Mondá Marosán.
Az ügyvéd úr majd ajánl mást, nemde? Most pedig menjünk a kertbe... Holcsi örömben úszott. Midőn a ház egyik erkélyére léptek, hogy áttekintsék a park természetes szépségeit, mert a kertészet nem jöhetett számba, munkás kezek nem látszottak sehol.
Az ajtóból még egyszer visszafordult s komolyan szólott a többihez: Jertek ti is vissza. Az egyik elkiáltotta magát: Mi? Hogy mi menjünk vissza?! A másik hozzá akart vágni egy poharat. Annak, a ki legelőször szólott, megint a temetés jutott az eszébe, mert újra elmondta: Leütöttem volna az öklömmel a zsandárt. A czudar, oda mer jönni.
Mindjárt behivom őket, mert valószinüleg a közelben várnak reánk: kérem, uraim, menjünk reggelizni. E szavak után Holcsi egy mellékajtóhoz sietett, fölnyitotta azt és midőn az ifjak átlépték a küszöböt, nemcsak terített asztalt találtak, de két fiatal hölgyet is, kiket udvariasan köszöntöttek s az ügyvéd bemutatta őket a leányoknak.
Bár ne kellett volna engedned, bár továbbra is itthon maradhatnánk, egyedül, egymásnak élve. De hiába, emberek közt élünk, meg kell adnunk magunkat helyzetünknek. Nézd, összeírtam a látogatni való házakat; sorra veszszük őket és egy hét alatt elvégezzük. De még ma kell megkezdenünk, hogy ki ne fogyjunk az időből. Menjünk öltözni, aztán fogass be, és induljunk neki a keserves gyönyörűségnek.
Alig hallgatott oda, csak nézte a sötét zafir csillogását. S ahogy tekintete belefelejtkezett a mosolygó szép szembe, egyszerre azt a megdöbbenést érezte, mely akkor fogja el az ideges embert, ha a hajó lámpájának világánál sokáig néz bele a sötéten csillogó, mély, szédítően mély vízbe. Menjünk, szólt Lola.
És Klára... Mi történt vele? kérdé visszatartott lélekzettel. Róla nem tudok semmit. Most azonban vegyen kalapot és köpönyeget s jőjjön velem; legyen vége a habozásnak. Jól öltözködjék föl, mert hideg van. Hogy lépjek a grófnő elébe, ki bizonynyal megvet engem? Ne aggódjék azon. Én felelek mindarról, mondá erélylyel Veronika. Vegyen búcsút a fejedelemnőtől, s menjünk e szomorú helyről mielőbb!
Egy izben a nagy sártól félő rendes kisérője Zs., jelenleg egri kanonok, igy szólt a jó öreghez! Ugyan excellentiád! fogassón be ez egyszer, hisz a csizmánk csupa sár és viz lesz. Hehehe! kedves fiam, csak menjünk gyalog válaszolt a jókedvü főpap holnap ugysem rajtunk van a csizmatisztitás sora. Ugyis lett. Krumplis érsek.
De egész este nem ment ki a fejéből ez a jelentéktelen kaland s bár korán tért haza, csak hajnaltájban tudott elaludni. Mintha sohase lett volna olyan idő, amikor nem ismertem!... szólt magában. Reggel felköltötte a legénye. Mit akarsz? A nagyságos úr azt parancsolta, hogy költsem föl s fogassak be, mivel Szent-Jánosra megy. Igazad van, majdnem megfelejtkeztem róla. Menjünk hát Szent-Jánosra.
A Nap Szava
Mások Keresik