United States or Spain ? Vote for the TOP Country of the Week !
Az ura nem engedte, hogy tovább beszéljen, mert félt, hogy elfárad. Kikergetett valamennyiünket s azt mondta, hogy családtalan semmirekellők vagyunk, a kik nem tudnak az asszonynyal bánni s csak az ajtón keresztül kiabálhattunk vissza a szobába: Szervusz, Mari, aludjál jót, gondolj reánk, s ettől a naptól kezdve a mi kis asszonyságunk számunkra elveszett, az a kis vörös jószág elkövetelte tőlünk.
De a könnyeket nem csupán Manó csípős szivarfüstje facsarta szeméből; lángoló arcza, reszkető ajkai azt mutatták, hogy a grófné keblében hatalmas vihar tombol. Na? mondá Atlasz úr, a mint megpillantá gyermekeit. Na! felelt Manó és új szivarkát csavart magának. Ott hagytuk a vendégeket, mondá Eveline grófné, újra könnyekre fakadva haragjában. Reánk ott többé nincs szükség, mi semmit sem számítunk.
A tatárok rövid nap reánk ütnek, pedig pénz és szép leány nekik is ám inyökre van; ha a huszti várat előttünk kirabolhatják, addig várhatsz Szirmay Ilonára, mint én az ott lerakott kincsre, azért hogy mind a ketten boldogulhassunk, én a huszti várat ostrommal foglalom el. Ostrommal? Csudálkozék a bojár, hisz erre az én magos rokonom, a moldvai vajda egész serege sem volna képes ágyúk nélkül.
Antónió az ajtóban állott, félig mosolyogva, félig sírva nézett reánk, de hozzá odamenni nem lehetett. Igy elhaladtunk, ő meg nem jöhetett utánunk. Csak a török tisztek kísértek el bennünket egy darabig, mígnem azok is megálltak s ott pezsgőket durrogtattak az őszi hajnalon. Mert pezsgőjük volt nekik, csak úgy legénységi csizmák dolgában történt szűkölködés.
Mindjárt behivom őket, mert valószinüleg a közelben várnak reánk: kérem, uraim, menjünk reggelizni. E szavak után Holcsi egy mellékajtóhoz sietett, fölnyitotta azt és midőn az ifjak átlépték a küszöböt, nemcsak terített asztalt találtak, de két fiatal hölgyet is, kiket udvariasan köszöntöttek s az ügyvéd bemutatta őket a leányoknak.
Visszatértünk, s engem kötözve hurczolt magával kevély győzőm, s mint a terv kijátszásának okát vádolt, mert az idő vitámon elhaladt, s alkalom adatott az ellenségnek reánk akadni.
Én kilenczedik gyermeke vagyok az anyámnak. A másik túlliczitálta: Mi az? Semmi, én tizennegyedik vagyok. Az én mamám csak ugy csinálta az effélét: hipp hopp, s megvolt egy gyerek. Mari azonban már nem igen hallgatott reánk, valahol messze kalandozott az esze, ahová mi nem tudtuk követni.