Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 1.
Eh, menjünk, szóltam türelmetlenül, majd kitér, ha... És már indultunk is tovább. Ismét felhangzott a gép vésztjósló bőgése s a két éhes, csillogó szem nagyobbnak tűnt föl előttem, amint visszanéztem. Az automobil lassan közeledett. Megdöbbenve álltunk meg. A gép is megállt. Egy pillanatra rettenetes csend lett.
Veronika nem felelt, gyorsan sietett előre, Ernesztine alig birta követni. Midőn a kocsi-állomáshoz értek. Veronika besegíté az öreg komornát s a kocsisnak mondá: A Sacré-Coeurbe. Ernesztine elámulva ült mellette. Hova mondta a kocsisnak, hogy menjünk? kérdé, azt hivén, hogy nem jól hallott.
Azt a Lándsa Jenőt, a ki... Csitt! intett Manó, az öreg asszonyság felé vágva szemével, ki székében tehetetlenül hátradőlve, néma rémülettel, vigasztalan tekintettel hallgatta férje és fia párbeszédét. Igazad van, dörmögött Atlasz úr, nem az ő eszéhez valók ezek a dolgok. Menjünk a kertbe, fiam, tegyünk egy kis sétát, azalatt majd nyugodtabban beszélhetünk.
Növendékeimnek nem tilthatom el, hogy ne írjanak szülőiknek a történtekről. És tizenegyen vannak... A mit pedig annyian tudnak, az nem marad titokban. Hermancenek lesütött feje kifejezte, hogy a mit Obrennétól hallott, azt be kell látnia, mert annak igaza van. Mély, nehéz sóhaj röppent ki ajkán s Dóziához fordulva mondá: Végy köpenyt és kalapot, s menjünk!
Nem szabad a dolgot elhamarkodni, vágott szavamba erélyesen a leány estig ki lehet bírni, ha még oly szomjas is valaki. Ha estig nem lesz eső, hogy felfoghassunk megiható vizet bár annyit, hogy holnapig elég legyen magam is azt mondom, hogy menjünk vissza. Szomjan elpusztulni én sem akarok... Erre a bajra nem gondoltam, amikor ide vezettelek, megfeledkeztem róla a zavaros fejemmel...
A Nap Szava
Mások Keresik