Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 18.
Ez a bizonytalanság bármilyen kínos, mégis van benne valami édes, mert egy-egy pillanatra mégis fölvidámít a remény. De a rideg valóság, a kérlelhetetlen, visszavonhatatlan megtagadás nem ennek nem merem kitenni magamat. Soha sem tapasztaltam, de mindig hallottam, hogy a szerelmesek gyávák, felelt a plébános vállat vonva, hanem ilyen gyáva szerelmest még soha sem láttam.
A kocsis lovai közé csapott, az apát-kanonok gyűrűs kezével intett, Boglár Kálmán kendőjét lobogtatta s egy utolsó mosolygó pillantást küldött leánya könnyes szemébe, s a hintó tova robogott, és az Atlasz-család egyedűl maradt a kastélyban. Miután a plébános is a falu felé indúlt, Atlasz úr komoly arczczal megfogta Sándor kezét és szobájába vezette.
És a mi legjobban elkeserítette s egyszersmind megfélemlítette Atlasz urat, az volt, hogy mindenki rendesnek, természetesnek, helyén valónak találta ezt a dolgot, nemcsak az inasok, kik azelőtt is félvállról szoktak vele bánni, nemcsak a plébános, a kinek hivatalához tartozott, hogy ne valami nagyra becsülje őt, hanem még Sándor is, a fia, a ki egy csöppet sem látszott megbotránkozni azon, hogy egy semmi ember, egy festő, egy koldus, így játszsza az urat apja kastélyában.
Ilyen „matador" volt például a d i „főúr", a jókedvű plébános, akit az ő szelid, szentes ábrázata, állandó mosolya, rendíthetetlen nyugalma közveszélyessé tett, ha kártya volt a kezében.
Nem számítva, a híres történeti felköszöntőket, melyek országok, nemzetek sorsát döntötték el, alig tett valaha toast oly nagy hatást, mint a plébános úré. A vendégek közűl a legtöbben nem ismerték Klárát, s már az ebéd elején csodálkozva kérdezgették egymástól a fiatal nő kilétét, ki a házi úr mellett ül s oly fesztelenül beszélget vele.
Fizet is, nagyúri bőkezűséggel, nem alkudozva, csak az előlegeket vonva le az utolsó krajczárig, és előkelő könnyedséggel, nyugtatványt sem kívánva, csak arra ügyelve, hogy a fizetés a plébános és az egész család jelenlétében történjék s esetleg legyen kire hivatkozni, ha a festő el akarná tagadni a pénz fölvételét.
Nem arról van most szó, vágott közbe Sándor, hanem arról, tud-e ön e rágalomról valamit és kész-e róla fölvilágosítást adni? Kész vagyok, felelt a plébános. Üljenek le és hallgassanak meg nyugodtan. Biztosítom, hogy nyugodtan hallgathatnak. Két évvel ezelőtt, mint e levél is mondja, Klára jegyben járt egy fiatal emberrel. Mi a neve? kérdé Sándor.
Boglár Kálmán? kérdé Atlasz úr, minden nagyobb felindulás nélkül ejtve ki először e nevet, mely később oly végzetessé vált reá nézve. A főtisztelendő úr meg Boglár Mihály. A festő úr talán testvére főtisztelendő uraságodnak? Magán kíváncsiságból kérdi ezt, vagy kegyurasági szempontból? viszonzá a plébános.
Különben itt maradsz te, s ha valaha szükség lesz reám, mindig ide szólíthatsz. Ezalatt fölértek az emeletre. A plébános az ebédlőbe ment, hol a kanonok jelentékeny villás reggelivel erősítette magát a nehány órai kocsizásra. Boglár Kálmán leányának szobájába sietett. Klárát meglepte és elszomorította atyjának szándéka.
De miért csüggedjünk? Miért ne reméljük a jobbat? Ön a jobbat reméli? kérdé mohón Sándor. Remélem, de biztosat nem mondhatok, felelt kitérőleg a plébános. Újra csak oda térek vissza; ha bizonyosat akar tudni, forduljon a legilletékesebb forráshoz. De mikor úgy félek a lesujtó választól, mondá Sándor, újra visszatérő csüggedéssel.
A Nap Szava
Mások Keresik