United States or Albania ? Vote for the TOP Country of the Week !
Az ablaküvegeken azonban csak megtörve és homályosan verődik be a napsugár János, Ida és Riza Megszokta a parancsoló hangot és a föltétlen engedelmességet. Otthon is pattogó modorban beszél. De a nagy hang mellett, mégis csak egy megkopott, szürke, szegény kisvárosi tanitó. Körülbelül 45 éves. Házikabát van rajta. Mit akarsz tőlem? JÁNOS: Azt, hogy ne olvass mindig szerelmi regényeket.
Talán neheztelni fog ránk, szólt, s Vidovicsnak ismét úgy tetszett, mintha öröktől fogva ismerte volna ezt a hangot, de Lola nem gondolta azt úgy, ahogy mondta. Lola csak pöröl. Ha egy kicsit megismeri, majd látni fogja, milyen jó leány. Majdnem egykoruak vagyunk, de azért ő az én kis anyám. Én lusta vagyok s szeretem, ha kényeztetnek; ő babuskál. Mondja, mért néz úgy rám?
Vannak még? kérdezte valaki egészen a sor végén. A szalmán feküdt és a lábaira egy ócska zubbony volt terítve. Mellette lehorgasztott fejjel, komoran egy fáklyába bámulva, fiatal uri ember állott, valami hivatalnok az igazgatóságtól. Mikor a hangot hallotta, gépiesen hátrapillantott s aztán körülbámult a nagy feketeségbe czél nélkül, bizonytalanul. A lábainál megmozdult az ember.
Izzadtság és forró meleg párolgott föl a párnákról s valamelyik a nagyobbak közül horkolt is, ütemesen, hosszan elnyujtva, mintha lassan végig huzgált volna valaki mindig egy mély hangot a csellón. A másik szobában várt az öreg meg a lány. Mikor a finom ur jött, fölállottak mind a ketten s nagyot és alázatosat bókolt az öreg.
Maga is letelepedett az ágy mellé s a szakajtó rongyba gyömöszölt eczetes tormát ő szorította le a saját két nagy vörös kezével a gyermek szemeire. A gyermek magasra dobta magát az ágyon s hörgött perczekig, mig össze tudta szedni magában azt a hangot, ami végtelen fájdalmának megfelelt. Akkor borzasztót kiáltott, mint egy férfi, akit fejbevágnak s felült az ágyban.
Hallgatózva nyújtogattam a nyakamat, hátha elfoghatnék valami hangot, amely alkalmas lenne arra, hogy föltevéseimet megerősítse. De sehol semmi nyoma az életnek, mindenütt nyugalmas csend és hangtalan homály. Befejeződött-e már az ütközet, vagy csak tovább hömpölygött erről a vidékről... az Isten tudja! Rossz érzéseim támadtak erről az összecsapásról.
De most mégis úgy ült az asztalhoz, mint Boglár Kálmán meghívott vendége. Sőt maga Atlasz úr is úgy érezte magát, mintha csak vendég volna saját asztalánál, még pedig hívatlan vendég, a kinek adnak ugyan enni, de különben nem sokat törődnek vele. A hangot Boglár Kálmán vitte az asztalnál s ha valami idegen véletlenül belép a terembe, bizonyára őt nézi a házi úrnak.
Szólni akart, jobb kezét lassan fölemelte és ajkai kínos erőlködéssel mozogtak. De nem tudott hangot adni, szeme egyre tágabbra nyilt s megkövült tekintete mereven nézte a föléje hajló arczot, mialatt fölemelt keze tehetetlenül visszaesett, ajkán néhány vércsepp jelent meg és álla leesett. Meghalt, mondá az ápolónő, megfogva a tehetetlen kezet és a halott melléhez tapasztva fülét.
Ugy e, örülsz neki. Mondd, hogy örülsz. Szólásforma, udvarlás. Sok asszonynak mondtál már ilyet. Félsz örülni... Azt hiszed, abban vallomás volna. Nem bírom ezt a hangot, Bandi. Nyugtalanítasz vele. Most már késő; én már nem tudok másképen. Lásd, ezzel üldözöl el. Mert inkább meghalnék, semhogy fájdalmat okozzak Editnek. És ha nem okoznál? Vajjon nem lehet azt elkerülni?
Tetejétől az aljáig s lassan, valami olyas hangot adva, mintha egymáshoz dörzsölnének két követ. A ház előtt tágulni kezdett a kör, pár asszony befogta a fülét, hogy ne hallja majd azt a robajt, amelylyel összedől a fal. Az utcza túlsó végén vágtatva jött két rendőr, s bár semmi szükség nem volt reá, egy megijedt ember hívására sebes galoppban, nagy csilingeléssel érkezett meg egy mentőkocsi.
A Nap Szava
Mások Keresik