United States or Tajikistan ? Vote for the TOP Country of the Week !
Gina nem tudta, az agya lüktet e úgy vagy a szive, amikor elszántan mondta: Ha a gróf akarja... Ahogy a gróf akarja... A kastélyból egy gyűrött és pohos alak jött a virágágyak felé. Krebsler Simon volt. Nem vetkezett ingujjra a szieszta alatt. Trilla nem engedte, hanem úgy feküdt végig a „szófán" felöltözve és mindent összegyűrt magán. A gróf feléje sietett. Hallja e, kedves Samu, mondok valamit.
Uzsora nélkül, tevé hozzá kiegészítőleg Atlasz úr. Hála Istennek! Ezt senki sem mondhatja rólunk. Mikor az emberek beszélgetnek rólad és mondják: «a gazdag Atlasz Samu», mindig hozzá teszik: «pedig soha sem volt uzsorás». A másik meg azt mondja: «tisztességes úton gazdagodott meg». És senki sem vonja kétségbe, és csodálkoznak rajta. Miért csodálkoznak?
Ez volt az egyetlen és legfőbb nyalánkság, melyről Rozália asszonyság már gyermekkorában álmodozott, mely után titkon és hiába epedett, mikor a kezdő és törekvő Atlasz Samu fiatal felesége volt s a melyet csak késő öregségében ért el, mikor már meggazdagodtak s megengedhettek maguknak efféle fényűzést.
Ki is kell heverni, mert ha egy Atlasz Samu jószágán adósság van, az annyit jelent, mint ha egy gróf Szádváry megszökik egy párbaj elől. A hasonlat nem egészen talál; de mindegy. A fő dolog az, hogy átvette adósságaimat. A fő dolog, hogy átvettem adósságait, ismétlé Atlasz úr, kissé elkeseredve, mert melegebb elismerést és dicséretet várt volna vejétől.
Azért én mégis Atlasz Samu vagyok és ez a kastély az enyém és a zsebem pénzzel van tele, ha inasnak néznek is, tevé hozzá zsebére ütve. A mi sokkal többet ér, mintha az embert úrnak nézik és a zsebe üres, mondá az előkelő öreges úr, a maga zsebére ütve. Különben van szerencsém magamat bemutatni, én Boglár Kálmán vagyok, s ez itt a leányom, ki szíves engedelmével szintén a kastély vendége lesz.
A dolog így történt: a faluban, Atlasz Samu uradalmának székhelyén és központján, a templom meglehetős rozzant állapotban volt és a plébános fölszólította Atlasz Sándort, mint a kegyuraság tulajdonosát, hogy a templomot kötelességéhez képest állíttassa helyre.
A szoba bútorzata egyszerű volt, még azon időből való, mikor Atlasz Samu nem volt földesúr és nem a saját kastélyában lakott. De magával hozta ide is, jól érezte magát köztök.
Nagyot fujt s megtörölgette izzadt homlokát. A gróf csak mosolygott. És maga, Samu, ezt a szép leányát nekem szánta, ugy-e? Gróf úr pattant föl Krebsler önnek ördöge van. Ön maga a lángész; ön... Én egy tönkrement mágnás vagyok, ennyi az egész vágott közbe a gróf. Megértem, hogy ezt az ajánlatot teszi. Őszintén szólva, az ön helyén én nem tenném. De az izlés ellen nem lehet disputálni.
Az öreg Atlasz Samu addig törte a fejét, addig tanácskozott a feleségével, hogy micsoda meglepetést szerezzenek Sándor fioknak nevenapjára, míg végre Sándor úrfi maga szerzett nekik meglepetést, még pedig olyant, hogy majd a falnak szaladtak tőle.
Parancsoljon, gróf úr; 'iszen tetszik tudni... Jó, jó, rendben van a dolgunk, elveszem a leányát. Krebsler akkorát ugrott, hogy majdnem hanyatt vágódott. Megyek! kiáltotta, hozom! Most fésülködik éppen... Várjon csak, kedves Samu; ne zavarja; ... én azt gondoltam, magának mindegy, egészen mindegy, hogy melyiket; én hát megkérem magától a Gina kisasszony kezét. Krebsler kővé dermedt.
A Nap Szava
Mások Keresik