United States or Antigua and Barbuda ? Vote for the TOP Country of the Week !


Igy volt ez hajdanán mindenütt, de még sokkal nagyobb mértékben, már azért is, mert akkor bizony még sokkal kevesebb fajta dolog kellett az embereknek, mint ma, ha még olyan eldugott hegyi falvakban laknak is. Meg aztán akkor nem vásároltak, ha kellett valami, amit nem tudtak maguk megcsinálni, hanem cseréltek.

A Repce-utczában az uraság felől még mindég nagyon homályos fogalmuk van az embereknek szóval, majd elválik, csak türelem. Egy napon beköltöztek az uj lakók, Szoboszlayné és leánya, Berta. Két kocsin elfért minden holmijuk. Az asszony kissé megkopott fekete ternó-ruhát viselt, a leány pedig sima szürke köntöst. Hamarosan berendezkedtek s harmadnapra már megjelent a szobaur is.

Ő, daczára, hogy bizonyos tekintetben könnyűvérű ember volt, tudott nagyon mélyen érezni és komoly is lenni, s most barátja háza felé haladva, egyenkint végiggondolta azoknak az embereknek sorsát, kiket a véletlen oly messziről, s oly különböző társadalmi állásból szedve össze, egymásba fűzte történetük eseményeit.

Borzasztó... Most, hogy Varga őrmesterrel abbahagytuk a tüzelést, ösztönszerűen arra gondoltam, hogy azoknak az embereknek odahaza szintén van édesanyjuk, aki reszkető lélekkel várja haza a gyermekét és íme, hiába várja... A szerencsétlen ott kínlódik vérében a száraz között és nincs aki segítsen rajta. Szörnyű sors... de szörnyű akkor is, ha minket ér. Kölcsönbe megy.

Az embereknek az a bajuk, hogy tulsokat gondolkodnak, tépelődnek, aggódnak, beszélnek, elemeznek, kételkednek és vitáznak, életből, halálból, boldogságból, fájdalomból problémát, hiúságból, önérzetből, becsvágyból, érzékenykedésből poklot, szerelemből, csalódásból, hitből, kiábrándulásból programmot csinálnak maguknak.

Minden némának, kihaltnak, elhagyatottnak látszott. A keleti égen feltűnt az esti csillag, a nyugatin közel a láthatár pereméhez az újhold vékony sarlója fénylett. »Békesség ide alant az embereknek...« Mert hogy ennél tökéletesebb békességet a legkeresztényebb lélek sem tudott volna elképzelni.

Ketten-hárman utána indultak, az egyik a fél uton visszatért. A pallér pénzt vett elő s megmutatta az embereknek. Azok összenéztek, az egyik sóhajtott s azt mondta: Isten nevében, a másik is rántott egyet a vállán, mint minden nagy elhatározás után tenni szokta s a két ember elindult a fal felé.

Széchenyi pedig azt irta a királyról, királynéról, miniszterekről és népről, a mit irhat valaki abból az öntudatos czélból, hogy a cabinet noir levélfelnyitogató olvasóinak kellemetes lecturet szerezzen vele. Széchenyi még ekkor alig volt több, mint gyermek, és már mennyire diplomata! Furcsa passzióik vannak a nagy embereknek!

Egész nap festi a világot. De estére ugylátszik nincs megelégedve, mert rákeni, ami festék a palettán maradt. A Svábhegy fekete, a Jánoshegy kárminvörös és az ég szinarany. Hogy nézett rám. Azt mondtam itt az embereknek, hogy hercegnő vagy, de hogy annak titokban kell maradnia. Mondd meg a soffőrödnek, hogy ne fecsegjen. Miért csinálsz ilyen komédiákat?