United States or Laos ? Vote for the TOP Country of the Week !


Sándornak is feltünt ez, ki folyton neje nyomában járt és szokása szerint e nyugtalanságot is a maga módja szerint magyarázta. Kire várhat oly türelmetlenűl? gondolá magában. Szeme minduntalan az ajtó felé fordúl, arcza földerűl és kipirúl az örömtől, ha az ajtó nyílik s újra elszomorodik, ha közömbös ember lép be rajta. Valakit vár, annyi bizonyos. Ki lehet az? Ki lehet az?

Én Holcsi nevét először az életben akkor hallottam, midőn megtudtam, hogy Dózia házánál tartózkodik, de feltünt nekem, hogy Obrenné nem akarta annak lakását megmondani; azonban nem is sokat gondolkoztam fölötte, s annak tulajdonítanám, hogy Obrenné fél egy jól fizető ismerősét gyanuba hozni és elveszíteni. Most azonban lehetetlen, hogy határozott gyanuja ne legyen ellenük?

A pincében az ászok-fákat cseréltük ki! felelte erőltetetten az öreg, kopasz homlokát törülgetve. Ez az ember hazudik! De miért hazudik hát? Ebben valami titoknak kell lenni, gondola José. Este a vacsoránál annál jobban feltűnt neki Klára szótlansága, ki sápadtan és szomorúan jött haza a délutáni ájtatosságról és a vacsoránál alig nyúlt az ételhez.

Nagyon szép volt ezt nézni s a csárdás nézte volna is szívesen, ha nem az lett volna a vége, hogy egyszerre csak feltűnt a rónán egy sötét pont, amely felhőnek nagyon is kicsiny volt és nagyon idelent mozgott, errefelé; azután nőtt nőtt, mindaddig, amíg csak lovasemberré nem vált. Olyankor a csárdásné befordult a küszöbről a kis tornácra, onnan az ivóba, mintha semmiről sem tudna.

Már nem tudtunk visszafordulni sem. Csak mentünk, rohantunk, menekültünk. Végre feltűnt a falu. A fák fekete foltjai közül fehéren ütköztek ki a házak s a torony magas sudara, amelynek élén, mint egy megakadt, villódzó selyemfonál, ragyogott a fogyó hold sápadt fénye. A sűrű akáctömegből kicsillant a nyaraló ablaksora.

Amikor rám emelte tekintetét, csodálkozó szemein azonnal észrevettem, hogy nyugtalan magaviseletem feltűnt neki. Resteltem a dolgot. Olyan vagyok, mint az ablaküveg... akárki keresztül láthat rajtam. A leány apró szemei kutatva szegződtek arcomra. Egy lépéssel közelebb jött. Mi bajod van? kérdezte csodálkozva. Nekem?

Itt deli férfias alakja s finom modora által feltünt az ifju földes urnak, mikor a birtokait meglátogatta. 1858-ban az uralkodó körutat tett Magyarországon, s ez alkalommal több előkelő földbirtokos csatlakozott a magas látogató diszkiséretéhez.

De már öt órakor talpon voltam és innen kezdve ismét megállás nélkül folytattam útamat. Eközben feltűnt, hogy az eddig elég szaporán hangzó távoli ágyúdörgés most mintha végkép megszűnt volna és semmi nyoma többé a gépfegyverek kattogásának sem.

Aztán elvitte egyenest a „schiffmannsplatzra“ s ott kinálgatta a házalóknak. Az ott állomásozó rendőrnek feltünt ez a ruhaáruló alak. Megszólitotta, hol vette a ruhát. Mit? Én X. volt honvéd vagyok. Ezt az öltözetet Deák Ferencz ajándékozta nekem! No, majd megkérdezzük tőle, kövessen. És elvezette a kapitánysághoz.

Azonkívül általánosan feltünt a két leány szépsége, mert Klára is igen csinos volt, Dózia pedig rendkívüli szépségnek ismertetett el.