United States or Tajikistan ? Vote for the TOP Country of the Week !
Azután megint irt egy kötet verset Dyoniz, s mint minden poéta, azt hitte, hogy ezek már jobbak, mint az előbbeniek voltak. Előhozatta azután Filoxénoszt s fölolvasta neki az ujabb költeményeit: Nos, mit szólsz ezekhez? Filoxénosz pedig azt felelte neki: Ereszsz a tömlöczbe vissza! Nagyon alapos megjegyzés.
Nos, akkor megeresztünk egy második határozott formába öntött levelet a grófnak, mi fölrázza őt lelki nyugalmából és cselekedni fog. Addig várunk Isten nevében, hisz a dolog nem sürgetős, nem is veszélyes, csak ha Oroszlay közbelépése jutna érvényre...
A gyermekek engedelmeskedtek, de mind nagyobb bámulattal tekintettek egymásra, miben osztozott Eszthey is, és egyedül maradva nejével, feszült várakozással, majdnem félve várta annak szavait, ki láthatólag küzdött beszéde megkezdésével. Nos? kérdé, leülve vele szemben a gróf. Egyedül vagyunk... Mit akarsz mondani? Hermance idegesen simítá meg homlokát.
Sajnos, én ezt nem tehetem, mondá tréfásan Kardos. Nem is kívánjuk! viszonzá pajzánan a leány. Nos uram, hogy tetszik a szoba? Kiveszem, s holnap behordozkodom. Kinek adjam az előleget. Lesz kegyed szíves azt tőlem elfogadni? Anyám nincs itthon s ő fölhatalmazott arra.
És mégis ellenvetés nélkül tetted meg kérését s elhajtottál vele. A lámpa fényénél láttam, hogy nagyon szép, azonkívül gyorsan öt forintot nyomott a kezembe. Nos, ez elég fényesen volt fizetve, és mi történt, midőn ide hoztad?
Nos, én bizalmasan azt is elmondhatom magának, hogy soha, semmi szín alatt, el nem venném Van der Kerkhoven kisasszonyt. Először, mert: nem szeret. Már pedig én keveset követelek az élettől, de azt igenis megvárom tőle, hogy a kivel én megosztom minden napomat, annak én legyek a jóisten. Nem venném el, másodszor azért, mert: én se szeretem őt. Nekem nagyon okos.
Üzletnek, a tömegek izlésére, özvegyek, árvák, gyászoló közönség, dísz-sírhelyet adó törvényhatóság, hálás utókor, nemzet és Akadémia esztétikai műveltségére való tekintettel ... nos, üzletnek megjárja. Ha Dömötör úr nálunk akar dolgozni, én üzleti szempontból nem ellenzem.
Nos, nos? kérdé izgatottan Eszthey, csak nem akarsz hütlenséggel vádolni? Az idő megmutatta, hogy soha sem vádoltalak semmivel. Tizennégy hosszú évig volt keblembe zárva titkom, szenvedésem. Soha sem szóltam arról senkinek, nem mutattam neked fájdalmamat, sőt titkoltam előtted azt, a mit tudtam, mert nem akartam, hogy pirulnod kelljen előttem, s megmérgezzem az együttélés harmóniáját.
Nos, én közölni kivántam önnel, hogy nekünk semmi közünk az ön életfölfogásához s hogy mi azoktól, akikkel szóba állunk, megkövetelünk minden tiszteletet. Önnek igen sok pénze lehet, Vidovics úr, de mi nem kérünk az ön pénzéből s azért nem is alkalmazkodunk se önhöz, se máshoz senkihez. Úgy akarunk élni, ahogy nekünk tetszik, akármilyen szegény szinésznők vagyunk.
Az állam inkább paktál velük, a társadalom kitér útjukból, nos és az egyház? Igen, igen, itt az ellenség, a veszedelem. Ellenség, aki nem verekszik, de aki nagy befolyással lehet a munkásokra.
A Nap Szava
Mások Keresik