United States or Slovakia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Annyit zaklattam érte, hogy egyszer türelmetlen lett és így kiáltott fel: Istenem, keressen valakit!... Abban a percben el is hallgatott, de már kimondta. S az én agyvelőm egyszerre megdermedt, a szívem meghiggadt, elnémult. „Keressek valakit!"... Kiegészítettem: aki olyan lehessen, amilyennek én őt és csak őt kivánnám... Egyre ezt ismételtem magamban: „keressen valakit... keressen valakit..."
Ha remélném, hogy az lehetséges, elmondanék mindent apróra. De fáj a szivem pirulni látni, s újra kérlek, ejtsük el e meddő tárgyat. Ezek nagy szavak, beillenének a szinpadon egy drámai jelenetbe, de én nem akarok komédiát játszani. Mondd el, mit tudsz erről a hölgyről, kinek arczképe megfoghatatlan módon került a komorna szobájába.
Most, urambátyám, meg fogja engedni, hogy szívem hő vágyának engedve, Tatárországba utazhassam a boldogtalan Ilka megszabadítására, hogy visszaadhassam egyetlen leányát annak, ki a másikat általam veszté el. A békeség kötve van, oltalma alatt bátor lesz utam, melynek czélját senki sem fogja oly szívvel-lélekkel teljesíteni, mint én.
Már gyakran gondoltam, hogy a bú és szomorúság miatt szívem megszakad, de a jó Isten megtartott eddig, s reménylem, hogy ki is fog a kínokból menteni, azért is életem itt csak sírásból és imádságból áll. Kérem édes anyám, könyörüljön rajtam, de siessen a segedelemmel. Én csókolom a kezeit, tisztelem minden ismerőseimet és vagyok Mingyer... boldogtalan leánya Ilona.
Egész napja el volt foglalva. Csak estefelé ért rá, hogy odahúzzon egy széket az erdőre nyíló ablak mellé és szorgalmasan varrogasson. Sokszor megleptem így munkája fölé hajolva, amint elmélyedve dolgozott és alig látszott megjelenésemet észrevenni. Egyszer jobban odanéztem és akkor láttam, hogy mi az, amin ily nagy buzgalommal dolgozik. Nini, Regina szívem, hiszen ez babakelengye!
És a madárkák után nézegetve, megkérdezte: Melyik a sneff? Ó, maga! maga édes; várjon csak; a sneff majd később jön. Akkor már este lesz; egészen este lesz; minden madár elhallgat; csak a sneff mondja hangosan: „cpsz! cpsz! kro kroj! kroj kroj!..." Úgy teszen?... Jé!... és nem fogok én félni? Dehogy is fél, szivem. Majd meglássa. A sneff nem bántja magát. Várjon csak.
Este pedig eljönnek a helyről, beljebb haladván. Fekete kávét akarnak inni, sokat. A kedv már igen magas. Danolnak az utcán. Ketten is mondják ama kúnos nótát, hogy Cintányérban, cintányérban aprószeöllős pogácsa, Fáj a szívem, fáj a szívem A juhászra, juhászra. A zajra rendőrök jönnek elő, akiktől erélyesen követelik, hogy olyan helyre vezettessenek, ahol a legfinomabb meleg kávét mérik.
Orlovszki herceg életunt vendégei, akik az imént fagyos nyugalommal konstatálták, hogy Eisenstein esete Fura eset, ha-haha! Soha ilyet, ha-ha-ha! hirtelen összesugtak; Adél személyesítője pedig fölhasználta az általános elszórakozást és sietett megismételni a couplet-ját: Márki, szivem, Higyje nekem, Hogy bánt ez a dolog, Mert csak aki vak, Mondana olyat, Hogy én szobalány vagyok.
Mintha valaki, aki láthatatlan, titokban be bekukucskált volna. Mit akarok mondani? Tulajdonképen csak egy nagy és örök mondanivalóm van s ezt olyan jól tudod. Szeretlek! Nagyon szeretlek és te vagy az első és egyetlen asszony, aki ezt így hallja tőlem, a szívem lelkem remegő, boldog, mindent kináló nagy vágyával utánad... Ne fordulj el.
Mámortól, vágytól égtek? Az ég s a föld átkozott frigyre léptek, S ma válnak el... LESBIA: A félelem Vehette el szegénynek az eszét, LENTULUS: Szivembe tép LESBIA: Fehérlő keblemen Keress vigaszt! A LEÁNY: Mert hütlen lett az ég, És megrepedt a föld égő szive, S most vonaglik, mint én, LESBIA: Borulj ide! A LEÁNY: Mint én, mint az én bús szivem, Légy átkozott, te ég, légy átkozott!