United States or Guinea ? Vote for the TOP Country of the Week !
De mindenekelőtt beszéljen nekem erről a Kláráról valamit. Ki ő, kik voltak szülői, s hogy került önhöz? Elmondom, a mit tudok róla, viszonzá Obrenné s visszaült kis idő előtt elhagyott helyére. Hermance feszült érdekkel várta szavait.
A gyermekek engedelmeskedtek, de mind nagyobb bámulattal tekintettek egymásra, miben osztozott Eszthey is, és egyedül maradva nejével, feszült várakozással, majdnem félve várta annak szavait, ki láthatólag küzdött beszéde megkezdésével. Nos? kérdé, leülve vele szemben a gróf. Egyedül vagyunk... Mit akarsz mondani? Hermance idegesen simítá meg homlokát.
És ő nagyon jó volt irántam, biztam benne, de most nem fordulhattam hozzá, viszonzá zavarral a leányka. Miért? kérdé feszült, kiváncsi, hideg hangon Eszthey, s Dózia mindjobban megzavarodva tekintett reá, kinek arczán nem látott jóindulatot, s csak sejtette, hogy Eszthey gróf lehet.
És én azonnal Dóziára gondoltam, kit szerettem volna műveltebb emberek közé elhelyezni, s a fővárosba hozni, miután én falun titokban sohasem látogathattam meg. És mi történt azután? kérdé feszült érdekkel Jakab gróf. Kérdeztem tőle, hogy magához venne-e egy három éves kis leányt, ki árva, s az én gondoskodásom alatt áll.
Nem emlékszik gyermekéveire? kérdé, szemébe igyekezve nézni a gróf, kinek feszült érdeket fejezett ki hangja, miből Dózia eltalálta, hogy az ismeri történetét. Homályosan... Például tudja azt, hol volt, mielőtt az intézetbe ment, s hogy ki vitte oda?
Bandi úr feszült figyelemmel hajolt előre és halk dörmögéssel kérdezte: Mit mond? hogy érti ezt?! Csak ahogy mondtam, fiam. Hogy attól kezdve nem...?! Nem. Soha többet. Jól értsd meg: soha többet. A fiatal férjen jeges borzongás futott végig. De hisz' szerették egymást. Szerettük. Valamikor nagyon szerettük. És Guszti-apa?! Az idős nő vállat vont.
De ez izgalmas pillanatban a negyedik szakasz első sorából eldörren egy fegyver: Burr... S utána ropog darabonkint, amint e váratlanság hatása alatt feszült idegeikkel elrántották a legények a ravaszt: Burr durr... durr durr, pukk pukk pukk... A levertség moraja jut végig tömegen. Mily fegyelmezetlen csapat! Hát katonák ezek?
Jöjjön ide és üljön le ágyamhoz, de előbb zárja be kulcscsal az ajtót. Kardos teljesítette kívánságát, még ki is tekintett az előszobába s miután nem látott senkit, megfordítva a zárban a kulcsot, feszült várakozással foglalt helyet az ágy közelében, gyanítván, hogy nagyon fontos dolgokat fog hallani... Honnét jön most ön? kérdé tőle Somorjay.
Ha utánunk leskelődik, baj van... Tüzet fú ránk és eléget. Elhallgattak. Feszült figyelemmel kísértem a halk beszédet. Kit néztek ezek a babonás parasztok »csertovkának«, ami voltaképen nőstény ördögöt jelent? S a hozzá ragasztott »veresfejű«?... Mint a villám suhant keresztül fejemen egy fantasztikus gyanu, de ezt azonnal elhárítottam magamtól, annyira képtelennek látszott.
Feszült várakozással nézett a dolgozat elé minden párt, osztály és felekezet, fenn a kormány, legfelül az udvar is. Melyikükhöz fog Széchenyi szítani vagy csatlakozni, melyiküknek izen hadat, vagy kínál békét és mily feltételek mellett: erre voltak mind kíváncsiak. Egy esztendőn át dolgozott rajta, 1828 decembertől 1829 végéig. Végre 1830 őszén megjelenhetett alapvető műve: a Hitel.