United States or Malta ? Vote for the TOP Country of the Week !
LENTULUS: S hogyha elképzelem, Hogy szép tested, amely még csupa élet, S melyet most még szerelmed vágya éget, A halálé, hát elszorul szivem... TITUS: Szép Lesbia, miért is méltatod Őt szóra még? Remegő, bús fejét Mért fogja át ölelő két karod?! Gyermek ő még s éretlen, kis szivét A félélem szaggatja s futni vágyik... Arcod tüzes, szemedből vágy sugárzik... Titus, Titus!
A legjobb pedig kivált hogyha nagyobb darabot kell masszírozni a vazelin nevű olcsó patikai zsiradék. A két kezünkkel felváltva dörzsöljük a lábfejet alulról felfelé. A masszírozást is tanulni kell, mert óvatosság nélkül csak kárunkra lehet.
Hisz talán tudja, hogy Dózia néhány nap óta nálunk van s azt is sejtheti, hogyha két ifju leány sok időt tölt együtt, titkaikat ki szokták cserélni. Grófnő! kiáltott föl meglepetve a gróf, ki minden mást várt, mint a hallott bevezetés után Veronika ajkáról e szavakat, de még mindig nem tudta, mit gondoljon.
Jó reggelt kivánt neki s azután így szólt hozzá: Kegyébe ajánlom magamat, kisasszony. Kérem, emlékezzék rám szívesen. Milyen ünnepies! Elmegy? El. Kár. Szerettem volna, hogyha még marad. Az urak nem szívesen beszélnek franciául s én oly keveset tudok németül! Ön volt az egyetlen gavallérom. De remélem, még látjuk?
Ezt a szót, hogy „kérni", olyan nyomatékkal mondta, hogy szigorú parancsnak is beillett. Marietta felugrott. Bánkyné nyugodtan emelte fel a kezét s leintette. Ne izgulj, kérlek, én nem beszélek a világba; elhiheted, hogyha erre a lépésre rászántam magamat, akkor tudtam is, hogy mit csinálok.
A leánynak ez a czérnaszál vékony hang arczába kergette a vért s igy esett meg az, hogy a köteles tisztelet daczára ő szólalt meg először: Méltóztassék növendékemet eltávolítani, méltóságos asszony. Ha valamelyik mindig tanuja annak, hogy méltóságod megaláz, képtelen vagyok a feladatra, amivel megbiztak. Honnan tudja, hogy miért hivattam? Rendesen az következik, hogyha lehivat méltóságod.
Olyan foszlós lett ez a holmi, hogyha csak hozzányúlsz is, már szakad, mint a pókháló. El kell dobni a blúzt is, a szoknyát is. És hozzá kell fogni szaporán, hogy új köntöst fabrikáljunk ezek helyett a végkép tönkrement rongyok helyett. Most tehát ez következik. Jól van, bólintott engedelmesen csak azt szeretném tudni, hogyan képzeled a dolgot?
A két férfi komoran bámult maga elé, a szinész úgy kutatta a földet, mintha elvesztett volna valamit s azt keresné, az asszony pedig talán imádkozott magában, mert kissé mindig elmaradt s nem hallotta, hogyha valamit kérdeztem tőle. A somorjai báró urfi nemrégiben egészen a bánatnak adta magát.
Amikor a szerelmét megvallotta, nyiltan néztem a szemébe, úgy mondtam, hogy én is szeretem magát; de azt is megmondtam, hogyha csalódnám magában, ha kiábrándulnék, akkor bizonyosan nem szeretném többé és akkor nem is maradnék maga mellett. Én úgy tudtam, hogy maga tetőtől talpig úr, hogy eszes, finom ember, hogy magában meg lehet bízni és hogy engem szeret; természetesen: nagyon szeret.
Also, ha mindened van... és tűd is van... akkor csakugyan minden rendben van, dunnyogta mosolyogva. Megfigyeltem, hogy titokban sunyi tekintetet vet felém a szeme szögletéből, de nem akartam észrevenni, hogyha gondol valamire, mire gondol, meg voltam annyival is elégedve, hogy a szivárvány megmutatkozott és jobb idővel bíztat, mint amilyen az eddigi volt.
A Nap Szava
Mások Keresik