United States or Mozambique ? Vote for the TOP Country of the Week !


Egy darabig szótlanul követtem, de amikor bizonyosnak látszott, hogy nem fog megállani a menedéken, hanem lefelé indul a völgy hajlása irányában elérkezettnek láttam az időt, hogy megszólaljak. Erre igen súlyos okom volt.

Majd csendesen ismét leült a földre, kezébe vette a tűt és szótlanul varrogatni kezdett. Éreztem, hogy valami hibát követtem el. Nem tudtam volna megmondani, hogy mit, de valami hibát... Egy vékony hajszállal talán tovább csúsztam, semmint szabad lett volna.

Mindjárt meglátod... csak gyorsan... Tovább bujkált előttem a vízmosásba mélyen lehajló lombsátor alatt és én követtem. Be kellett látnom, hogy igaza van. Hasonló gonosz helyzetben az okoskodás csak fölösleges időpazarlással jár és egy likas mogyorónál nem ér többet. Csak a bizonytalanság... a bizonytalanság... Ez nem akart sehogysem megnyugodni.

Maradj mindig a nyomomban, vezetni foglak, szólt hátra, miközben egy kiszáradt vízmosás hepehupás medrébe lépett. Szótlanul követtem és amennyire tudtam, iparkodtam a nyomában maradni. Mert hiába nem igen tudtam. Akármilyen jelentéktelen volt is lábamon a sérülés, de akadályozott a járásban és fájt, ha odaütögettem botorkálás közben a kövekhez, meg a kiálló fagyökerekhez.

Nincs időm bővebb magyarázatra, csak anynyit mondok, hogy Dózia ma korán reggel eltávozott a háztól s én ezt ablakomból látva, utána mentem, ki nem a templomba tartott, hanem kerülő utakon a partjára, hova én igen távolról követtem, hol ő háttal felém leült egy fatörzsre, kezébe hajtá fejét, gondolkodott és várni látszott valakit.