United States or Georgia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Nem volt itt semmi titkolni való. Attól a pillanattól kezdve, hogy rejtekhelyéről kimerészkedett és a közelembe került, egészen mostanig az egész kalandocskát bátran ki lehetett teríteni a napra, hogy mindenki lássa.
Azonkívül nem tartom önt oly gyönge embernek, kinek néhány pohár bor a fejébe szálljon, mondá nevetve Kardos, ki alig tudta izgatottságát titkolni az öreg ember utolsó, kétértelműen kiejtett szavaira. Ha tíz év előtt mondja ezt, barátom, igazat állított volna, de semmi sem viseli meg a testet úgy, mint a lelki nyomoruság. Szomoruságai voltak, csapások érték?
Senki sem tett megjegyzést Dózia elhatározására nézve, s Oroszlay búcsút vett és gyorsan távozott, mint ki nem birja titkolni bánatát s idegességét és nem akart a hölgyeknek terhére lenni. Még mindig mennyire szereti, gondolta ajkait harapdálva Hermance. És ezt az érzést én keltettem föl benne végzetes tévedésemmel! Nem hagyhatjuk Dóziát a zárdában, mondá nagy erélylyel Veronika.
Klára alig tudta titkolni meglepetését e nyilatkozat fölött, s látta, hogy Dóziával nagyon vigyázva kell bánni, mert ritka megfigyelő képességgel bir. Nos, ha így van, akkor óvakodnod kell, hogy Eszthey gróffal meg ne ismerkedjél, mert könnyen kisülhet mindaz, mit a grófné előtte titokban akart tartani. Ki tudja miféle okból? Nem fogok vele találkozni. És nem mégy holnap a templomba?
Lassanként észre kellett vennem, hogy ez a pont ennél az egyébként felette igénytelen teremtésnél is épen oly érzékeny és könnyen sebezhető volt, mint bármely más nőnél csak jobban tudta titkolni, mint más és azzal iparkodott elejét venni a feléje röppenthető gúnynak, hogy önmaga is elég ügyesen gúnyolódott maga fölött.
Különben mi titkolni való lett volna egy eljegyzésben, a mi nyilvános volt? De az ok, melyért fölbomlott, nem volt nyilvános. Az ok az volt, mondá Klára elpirúlva, hogy ez embert, ki vissza akart élni helyzetemmel és orvul támadta meg becsületemet, megvetettem és fegyverrel űztem ki szobámból.
Láttam a grófné viseletéből, midőn az intézetből a palotába vitt magával, titokban a hátulsó kapun és melléklépcsőn... Nyugtalan és ideges volt, koronként félve tekintett körül. Ki miatt tette volna azt? A cselédségnek ő parancsol, s teheti, a mi neki tetszik... Egyedül férje lehetett az, ki előtt titkolni akarta ottlétemet.
Mi indítja most arra, hogy ily hévvel karolja föl ügyeit? Az ifjút egy perczre megzavarta ez az egyenes kérdés, s kissé habozott a felelettel. Azután gyorsan elhatározva magát, megváltozott, meleg, érzéssel teljes hangon mondá: Őszinte leszek, grófné, mert nincs okom titkolni érzelmeimet... Én Dóziát szeretem. Meg vagyok bűvölve, mióta láttam és nem tudok, nem akarok nélküle élni.
A másik ebben gyönyörködni látszott, s mintha magában mulatva fürkészte volna a nagyszerű hatást. A harmadik asszony, a szép kalap alatt, nem figyelt oda. Nem érdekelte a végrendelet. Azon mérgelődött még mindig, hogy ez a rongyos asszony, a cselédforma, bántani merte. Szőcsné titkolni igyekezett kitörő örömét s meghatottan rebegte: Te mindig jó voltál, Teréz.
A Nap Szava
Mások Keresik