United States or Isle of Man ? Vote for the TOP Country of the Week !
A leány oda se hallgatott, csak arcát a tenyereibe temetve zokogott. Az asszony felült az ágyban, egy pillanatig meglepetten bámult reá. Hirtelen elfordult azonban, mert az ágy lábánál megsuhogott egy ruha. Azt hitte, hogy a pap, s rémülten nézett oda. Amint azonban meglátta a kis kövérkés, rózsaszin arczbőrü, élettel teli asszonykát, hirtelen megváltozott az arczkifejezése.
Mikor áthaladt a város kapuján, alig tudott tájékozódni. Mintha idegen városba került volna, úgy megváltozott körülötte minden. Egy szembejövő fügeárushoz fordult: Hallod-e, barátom, hol lakik Vicente Garcia di Castello kapitány? A temetőben. Már tizenkét éve, felelt az nagy nyugalommal. Lullus Raymundust hirtelen szörnyű félelem fogta el.
A szülők meghatva tekintettek rá, kiről tudták, hogy mily mély érzelmekkel viseltetik Oroszlay iránt, ki azelőtt osztozni látszott ez érzelmekben, most azonban Veronikának igaza volt, teljesen megváltozott irántuk.
Mintha egy villámgyors pillanat alatt egyszerre és egészen megváltozott volna ez a vézna kis teremtés, az arca, a szája, a szeme nem az volt, ami eddig, hanem valami egészen idegen... és egészen más. Tömött vörös haja, mint egy égő korona, szinte lángolni látszott fején.
Bizonynyal annak a következtében maradt a fővárosban... Az nem szép tőle, mondá Veronika, hogy napok óta itt van, s felénk sem jön. Félek, hogy valami neheztelése van irántunk, mert oly nagyon megváltozott az utolsó időben. Mi volna? kérdé könnyedén Béla. Mi, férfiak, és egyet pödrött serkedző bajuszán, sokfelé el vagyunk foglalva. Nemde, papa? És nem kell bennünket nagyon szigorú mértékkel mérni.
A Nap Szava
Mások Keresik