United States or Mongolia ? Vote for the TOP Country of the Week !


Az ám mondja s átveszi a husángot ezér gyüttem vissza. A bot ugyanis igen szükséges. Sőt fölötte szükséges. Mert nem lesz az egész nap folyamán ilyen félénk az Imre legény. Bor és pálinka következik ő belé, mert itt is, ott is megkínálja valami ismerős.

Uram, hát ez előbb oly bőven igért hálája? kérdé boszúsan a bojár. A ki jótetteit pénzzel fizetteti meg, az egyéb hálára számot nem tarthat. Felelé Szodoray, s míg pillanata lángolón meredt a kapitányra, jobbja a kardhoz nyúlt; ez összerémíté a félénk bojárt, s zavarodását elrejteni, hamar egy zacskóba söpré az asztalon heverő aranyokat, és szinte örömmel látá, hogy Szodoray menni készült.

Most végre egymásra találtunk. Szabad-e ily természeti parancsnak ellenszegülni? Nevezd a mi leküzdhetetlen szenvedélyünket sexuális neuraszteniának, a determinizmus egy patológiai megnyilvánulásának: mindegy. Mi nem merünk a felénk zuhanó Ananké tragikus erejével szembeszállani. Nem akarunk neked, a te fennenjáró lelkednek, szemtől-szembe szenvedéseket okozni.

Gyengéd és ártatlan humorú fényt vetít felénk, jólesőt és könnyű mosolygásra késztetőt.

Mikor tizenkettőt kongatott az óra az igazgatóság nagy zárdaszerü szürke házán, egy csomó fáklyás árnyék indult meg a mázsaépület felől s mintha a lábuk se érné a földet, a lépések minden lármája nélkül jöttek felénk.

A szemafórjelző hosszan, egyhangúan csilingelt s a mező felől tücskök muzsikáját hozta felénk a júliusi éjszaka langyos szellője. A vonat dohogva indult a gépház felé. Skubinyák, a jegyszedő dörmögve ment le a töltés szélén. Egyedül maradtunk. Menjünk, nagyon fáradt vagyok, mondta Leontin s belekapaszkodott a karomba. De mikor kiértünk az állomás mögé, meghökkenve álltunk meg.

Nórával ismerte meg a szerelmet, előtte csak félénk és ízetlen kísérletezés volt minden, csak másolgatása a regények és színdarabok szerelmeinek, utána pedig csak örökös keresgélés az után, vajjon találja-e mását annak a hatalmas, gyilkos, halálos mennyei megsemmisülésnek, amely Nóra karjaiban szakadt az öntudatára.

Hogy épen most hozta ide az ördög azt a katonát... Majd elzavarom én, ha nincs itt semmi keresete. Aber, csak szépen. Jójó... A nyírfa alatt foglalatoskodó katona, aki épen hátizsákja fölkapcsolásával vesződött és mindeddig háttal állt felénk most hirtelen megfordult és észrevett. Az első pillanatban úgy bámult ránk, mint a borjú az új kapura. Meglepetésében még a szája is kinyílt.

Mikor tettem én valamit? riadozott a leány és nagy szemét félénk kíváncsisággal nyugtatta a fiú arcán. Édes Istenem, már nem emlékszik? Igazán elfeledte?

Szinte érthetetlen megenyhülést éreztem, holott talán épen most kellett volna leginkább megdöbbennem. A legnagyobb aggodalom, hogy a bajtársak abban az esetben, ha túlságosan korán találtam volna elhagyni őrhelyemet esetleg a félénk nyúl erényeivel találnak felruházni, megszűnt. Nem a túlóvatosság, hanem a kényszerűség kergetett ki a kapitány úr utólérhetetlen árkaiból. Pszt...