United States or Lesotho ? Vote for the TOP Country of the Week !
Bújkáló utamnak itt-ott mindjárt az első percekben akadtak állomásai és ezekből meggyőződtem, ami sejtelmem formájában már eddig is élt bennem, hogy a csatatérnek ezen a szerencsétlen szakaszán, fájdalom, nem mi maradtunk az urak... Halott katonák hevertek a bokrok között. Oroszok is.
No öreg, mondá barátságosan megkopogtatva Atlasz úr hátát, magunkra maradtunk. Koccintsunk egyet, ha a nagyságos asszony megengedi. Udvariasan meghajolt az öreg asszonyság előtt, kit e figyelem annyira kiengesztelt, hogy maga is koczintott nyájas vendégökkel s föl is akarta hajtani a pohár tartalmát; de szeme találkozott férje szigorú szemével s a pezsgő a czigányútra szaladt.
A szemafórjelző hosszan, egyhangúan csilingelt s a mező felől tücskök muzsikáját hozta felénk a júliusi éjszaka langyos szellője. A vonat dohogva indult a gépház felé. Skubinyák, a jegyszedő dörmögve ment le a töltés szélén. Egyedül maradtunk. Menjünk, nagyon fáradt vagyok, mondta Leontin s belekapaszkodott a karomba. De mikor kiértünk az állomás mögé, meghökkenve álltunk meg.
Annyi már bizonyosnak látszott, hogy több mint húsz órája fekszem itt egyugyanazon helyen magamra hagyva, anélkül hogy valaki rámakadt volna. Tehát az is bizonyos, hogy segítségre ezek után már sehonnan sem számíthatok. Akár mi maradtunk urai a csatatérnek, akár az ellenség, az ütközet színhelyén megjelenő »takarítók« eddig már bizonyosan elvégezték a streifolást és tovább vonultak, új munkára.
A Nap Szava
Mások Keresik