Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 20.
Végre, végre mégis közeledünk!... Mit csináltál te szerencsétlen riadt rá egyszerre a harag és elszörnyedés hangján, midőn José a megömledt anyagot egy kalapáccsal kettétörte. Itt ragyog az ősanyag egy atomusa! Az arany lelke! Az ércek nemesítője! kiáltotta vissza José és a törés helyére mutatott.
Nem kell ide gőzös! kiáltotta. A főnök kapkodott a levegőben, nem érte a golyó, de nagyon megijedt. A szoba tele lett csipős füsttel, minden lámpa elaludt, a szomszéd szobából sikoltva szaladt be az asszony, s esszeveszettül kezdett berregni a táviró-gép, talán a golyó érte.
Ő jobban meg volt lepve, mint én. Mi az ördög! kiáltotta harsány hangon csak nem ennek az isteni gulyásnak illata csalta ide? Nem a gulyásillat nyomában járok, Heiszer úr válaszoltam a derék szanitécnek, aki eközben barátságosan megszorította kezemet s hangosan elkiáltotta nevemet emberei számára is, hadd tudják, kinek a becses személyét tisztelhetik tábori bográcsuk körül.
Jövök! kiáltotta aggodalmas sietséggel a leány már künn is vagyok... de ne nézz ide... Eszem ágában sincs, hogy odanézzek!... kiáltottam vissza megnyugtatva, miközben letettem köpenyegemet a bokrok alá és szép lassan, lépésben bicegve elindultam a nyírfám felé. Valóságosan is úgy gondolkoztam, amit beszéltem.
Ne röhögj, hanem segíts!... kiáltotta mérgesen, miközben megállt és odavágta a kimosott holmit a fűbe, nem bírok menni is, meg ezt cipelni is. Folyton botlok... ebben a te hosszú kaftánodban. Köpeny az, nem kaftán. Azt mondom, hogy hosszú!... Nem érted? Jó, jó... Megint az okosabb enged. Fölszedtem a földhöz vágott nedves holmit és vittem. Eltranszferálom a ruhádat gyere!
Most már egészen a helyzet urának érezte magát és türelmetlenül leste, várta a tudóst. Bornemissza Lénárd a kulcsárt kiáltotta elő. Hát ilyen rendet tartasz a házban? Miért nincs e hátsó ajtó belakatolva? kérdezé. Az öreg Iván azzal mentegette magát, hogy az ajtót eddig csak faretesszel szokták bezárni.
Ügyekezzék, főerdőtanácsosúr! kiáltotta felém és édesdeden elnevette magát, minél szaporábban ügyekezünk, annál hamarabb mehetünk haza... bumszti, a pléhangyalát, ezt elhibáztam! A szakadatlan fegyverropogásba most egy váratlan vendég szóllott bele.
Fészkes fenét hallott itt valaki valamit! kiáltotta szokásos harsány nyerseségével, csak úgy gondolják, hogy elcsíptek valamit a félfülükre, ami aztán a kapitány úr füleibe is elszívárgott, de persze ügyet sem vetett rá, mert hogy hitte is ha akarta nem is. Inkább nem, semmint igen. Merthogy nem egészen kóser forrásbul fakadt... Valami... ejnye, hogy a géci csudába is hívták... Hollá, igaz!
Megmondtam, nem megmondtam? kiáltotta diadalmas hangon a leány nem megmondtam, hogy valamennyit el fogja vinni az ördög? Számítottam rá, hogy ide fognak jönni... és eljöttek. Itt vannak és itt is fognak maradni. Mindnyájan itt fognak maradni. Sehogy se tetszett nekem ez a kegyetlen öröm. Nyilt harcban elpusztítom ellenségemet, ha körmeim közé kerül ez azonban itt szerencsétlenség és nem harc...
Csak az a kérdés, megkapom e Nusikát; mert ha nem kapom, akkor jön a vizsgálat, az idézés, a gyanúsítás, a szégyen... Hallgass! már elegem van! kiáltotta Steinhuber megszeppenve. Isten neki... de ha becsapsz engem!... Ne tartson attól főerdész úr. Bízza csak rám. Nusika kérem, hol van az a zsebkendő, amelyet kivett a retikülből a hármas kőnél? Itt van. Adja ide, kell a babonámhoz.
A Nap Szava
Mások Keresik