Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 6.
Igy ni, kérem! mondogatta bátorítva nincs semmi baj, főerdőtanácsos úr. Nyolc nap mulva a fene se fogja észrevenni, hogy az a piszok dög ide eresztette be egyik méregfogát. Kár a nadrágért, meg a bakancsért mind a kettő véres lett. De erre már belőlem is kikívánkozott a jogos harag. A bakancsért nem kár! Ezért a cudarért nem kár, hogy az ördög vigye el... bárcsak szétment volna.
Én is gondoltam rá mondta de nem jól tettem. Ők az erősebbek. Most már látom, hiába minden. Hát ha leütöm a zsandárt, mi lesz? Engem is leütnek. Hát a kis fiam, abból mi lesz? Abból embert kell csinálni, nem olyant, mint a milyen szegény ördög az apja, hanem urat. Mégis leütöttem volna! állitotta konokul a másik. Le, mert nem vesztettél semmit.
Elcsapnának, aztán a gyerek, meg az asszony... ördög vigye... Nagyobb szerencsétlenség is megesett már sok emberrel, mint hogy röhögtek rajta. Otthon pedig azt mondtam, hogy a kávés megkinált, hogy álljak be melléje kompánistának. Pénz nem kell semmi, csak éppen hogy részesedem a haszonból, meg hogy felügyelek a személyzetre... És itt ütött be aztán a baj.
Meg mikor nimet schuszterhez gyün urasag, s mutatya topant: „nizen ur! tegnap megvetem uj topant, ma mar ments szit.“ Csudalkozok ra! aszongya majszter. Szokot eltartanyi legalab kit hitig. Talan jarkalnyi miltoztatott bene gyalog? Had mi az ördög? Hja, in csak olyan urasagoknak dolgozok, a kik jarjak hintoban. Ez is irtette mestersigit.
A könnyű remegés, mely vékony ajkait egy-egy pillanatra ellágyította, semmi bizonyosságot nem árult el. Szégyeltem magamat... no, az bizonyos! De tudja az ördög... mintha nem szégyeltem volna magam eléggé. Úgy éreztem most legelső ízben hogy voltaképen semmi istentelenséget nem csináltam és ez a meggyőződés mintha jókora fokú makacsságot oltott volna belém.
Hogy épen most hozta ide az ördög azt a katonát... Majd elzavarom én, ha nincs itt semmi keresete. Aber, csak szépen. Jójó... A nyírfa alatt foglalatoskodó katona, aki épen hátizsákja fölkapcsolásával vesződött és mindeddig háttal állt felénk most hirtelen megfordult és észrevett. Az első pillanatban úgy bámult ránk, mint a borjú az új kapura. Meglepetésében még a szája is kinyílt.
A búbos fehér tyúknak hét csirkéje volt, de kettőt közülök elvitt a kánya, felelt az öreg asszonyság. Ördög vigye a búbos fehér tyúkot és mind a hét csirkéjét, kiáltott Atlasz úr haragra lobbanva. Hát reád nézve nincs fontosabb történet ebben a házban, mint a búbos fehér tyúk csirkéi? Oh Istenem, Istenem! siránkozott az öreg asszonyság, milyen hamar megharagszol!
Éreztem, hogy én, aki egész életemben mindig fegyverrel bántam és azt képzeltem, hogy amit egy golyós puskával gyorsaság és biztos »treffer« dolgában produkálni lehet, abban engem senki sem mulhat felül képtelen vagyok versenyezni ezzel az emberrel, akinek pedig ez nem is tanult mestersége. Oly gyorsan dolgozott, mint az ördög.
Szívesen elkísérnélek, fordítottam most már én is atyafiságos tegeződésre a beszédet de ma még nem igen sétálhatok, mert fáj a lábam. Sántikálok, ha rálépek. Te azonban öt perc alatt odaérsz, mindent megnézel és azután megint visszajösz. No, kis Regina, egy-kettő... szaladj! A leány felugrott. De hátha... azok a disznók... mormogta tétovázva. Rég elvitte azokat az ördög, bátran mehetsz!
Vigye el az ördög Horváth Jóskát, meg az egész úri társaságot, Van der Kerkhoven kisasszonynyal, a sokszoros milliomos hollandus leánynyal együtt, akit reggeltől estig neki kellett mulattatnia, mert a többiek nem igen szerették a francia és egyéb pogány nyelveket: neki már elég volt a mulatságból.
A Nap Szava
Mások Keresik