United States or Eswatini ? Vote for the TOP Country of the Week !
Igy ni, kérem! mondogatta bátorítva nincs semmi baj, főerdőtanácsos úr. Nyolc nap mulva a fene se fogja észrevenni, hogy az a piszok dög ide eresztette be egyik méregfogát. Kár a nadrágért, meg a bakancsért mind a kettő véres lett. De erre már belőlem is kikívánkozott a jogos harag. A bakancsért nem kár! Ezért a cudarért nem kár, hogy az ördög vigye el... bárcsak szétment volna.
Egy estébe hajló délután épp a nagyház ablaka előtt álldogált, mikor kerékkattogás verte fel a csendet s bőrfedeles, magas ringóra szíjazott vén hintó fordult a kúria elé. A bakon pofoncsapott-kalapos kocsis tartotta a gyeplőt s fehérkeztyűs inas eresztette le a vashágcsót egy selyemmantillás idősebb delnő előtt, öreg Bessenyey György kicsit megtántorodott, hogy ráismert a váratlan vendégre.
A felesége egyetlen fájdalmas szó nélkül tűrte, hogy olyan kevés időt tölt mellette. A hófehér lelkek gyanútalanságával eresztette el; szelíden ölelte meg, szemérmés alázatossággal simult hozzá; csak ennyit mert egyszer mondani, amikor éppen nem nagyon jól érezte magát: Kis uram, lelkem, ha lehet, gyöjjön haza; olyan nagyon jó most énnekem, ha maga itthon van; nem tudom, mitől félek.
De hát ő mit gondol róla? kérdé bámulva. Nem eresztette ki, de midőn kinyilt a kapu, ő kiosont mellette, s futott az utczán végig. A gróf utána nézett, de már messze volt, s azt hitte, valamelyik cselédleány szaladt ki a palotából. Ez valószinű lehetett volna! De hát miért ment el, s hova lett? Azt az Isten tudja, s én csak annak szeretnék nyomára jönni, hogy ment ki innét?
Az asszony megértette és most maga nyujtott kezet a sógorának, aki azt gyöngéden megcsókolta, de, szinte tüntetően, rögtön el is eresztette. Várt. Én nem a magam jószántából jöttem most hozzátok, Bandi. Editnek szüksége volt rám; hívott. Ebben még semmi rendkivüli sincsen. Várj egy kicsit. Felelj nekem őszintén: szeretted te Editet, amikor elvetted? Furcsa kérdés. Persze, hogy szerettem.
Máskor meg elmondtak egymásnak mindent, ami csak eszükbe jutott, ilyenkor a férfi megfogta a leány kezét s el se eresztette, míg csak búcsúzni nem kezdtek egymástól. Ez tartott a leghosszabban, pedig csak pár lépésre váltak el egymástól. Megbukom a vizsgán, nem tudok tanulni mondta egyszer a férfi. Tud már eleget, mondta a leány s büszkén nézett rajta végig.
Erős, határozott hangon ezt kérdezte: Akar itt maradni?! És már fogta is a leány rebbenős kezecskéjét. Nem eresztette el. Gina most elsápadt. Az egész mindenségért sem nézett volna a grófra, aki kétszer is ismételte: Feleljen, kis leány, feleljen! Minden csak magától függ, tette hozzá különös nyomatékkal.
Hogy és miként tünt el ama fiatal leány, azt én már tudom; kisurrant a kiskapun, midőn a gróf hazajött, s nyitva hagyta maga után pár pillanatig az ajtót, de hogy jutott odáig, sötétben, tájékozatlanul, innét, ebből a szobából rajtad keresztül? ... Azt kivánnám megfejteni, mi majdnem hihetetlen. Az öreg komorna szájtátva hallgatta e gyorsan, idegesen kiejtett szavakat. A gróf eresztette ki?
A Nap Szava
Mások Keresik