United States or Anguilla ? Vote for the TOP Country of the Week !


Mikor Van der Kerkhoven kisasszonynak megigérte, hogy velök fog tartani, még úgy gondolt erre a kirándulásra, mint valami igen-igen problematikus dologra. Kényelmetlennek tartotta kifogásokat rögtönözni, annyival inkább, mert nem akart abba a hírbe keveredni, hogy holmi szinházi princesszek miatt visszavonul az egész világtól.

Folytonosan szivarozik és nagyon türelmetlen... nagyon csúnya... Főznek? Igen, tüzet raktak... ugyanazon a helyen, ahol te bólintott fejével a leány és ismét fölbiggyesztette a száját, miközben így szólt: olyan haja van, mintha lenszőke kóc volna a fején és olyan fehér bőre, mint egy kisasszonynak, akit paraszol alatt visznek ki a levegőre... eckelhafter Kerl...

Előttem teljesen nyiltak lehetnek, mondá mosolyogva Kardos. Tudom Dózia kisasszonynak jóformán egész élettörténetét, nemcsak Holcsi úrtól, de csodálkozni fognak, ha azt mondom, hogy őt magát is ismertem kisgyermek korában. Engem ismert, mint kisgyermeket? kérdé Dózia a legnagyobb meglepetéssel. Ismertem anyját, ki halála előtt kegyedet Eszthey grófné gondjaira bizta. De hát ki ön?

Sőt szivesen láttak, mint mérnök szerepeltem, ki ügyekben jár Genfben, s ügyes manipuláczióval méltóságod levelét is kezébe juttattam Dózia kisasszonynak. Választ azonban nem hozhattam, mert kétszer fölkeresni őket veszélyesnek tartottam. Beszéljen, beszéljen! Mondja el, hogy jött nyomukra a hölgyeknek?

A parancsokat cselédek hordták föl a második emeletre, a hol a komornyik és a parádés kocsis szobái között kis, két szobás lakása volt a kisasszonynak, fehér, tiszta, mint a pohár, de szigorúan egyszerü és kellemetlenül száraz és hideg... Ebből a leányból kellett bele valami, egy kis friss, üde uri leányillat, hogy ne legyen egész közönséges, mint tovább a folyóson a szobalányok szobái.

Azt is csak úgy említem, hogy árván maradtam és akkor kerültem oda a rokonaimhoz, akik cselédnek használtak ha rosszkedvük volt. Ha kedvük volt, én is épen úgy éltem, mint a nagy Regina. Mégis nagyságos kisasszonynak kellett szólítanod? !

Tegnap sürgős levelet vittem Klára kisasszonynak, de úrnőm csak annyit mondott, hogy adjam át a cselédnek s választ ne kérjek. Eszthey grófné tünődve ment le a lépcsőn. Okvetetlen tudni akarta, mi történt Dóziával az ügyvéd elfogatása után, kinek valószinüleg lezárták lakását.

Nagyon megköszönném, ha a méltóságos báró urfival ezután a Gábor menne kocsizni. Fiatal mind a kettő... Én meg megmaradnék a kisasszonynak meg az öreg báró urnak... Miért?... Hát mert ha véletlenül ugy előfognák az ifju urat, hogy elrakják, hát én már nem igen volnék melléje való.

Az öreg ember egy kicsit gondolkozott s bólintott a fejével. Jól teszi. A méltóságos asszony beleszólott a beszédbe: A kisasszonynak szerződése van. Azt be kell tartani... Az öreg ur ugy tett, mint a karmester, aki leinti a fölösleges lármát s csak annyit mondott: A kisasszony elmegy.

A kisasszony büszke, nem tudom, hogy mire, de büszke s meg se hallgatta a fiam. Az én fiam... Elutasitotta, mint valami közönséges más fiut. Nem szeretem. Mindegy. Azért nem lett volna szabad a kisasszonynak olyan kurtán végezni az én gyermekemmel. Az nem az a fajta, akinek ajtót lehet mutatni. Mondhatott volna neki egy pár szót. Minek? Hogy a fiu el ne keseredjék.