Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. április 30.
Hol maradsz te Luczifer? Az asszony bámult ide-oda, elképedt, sírt; egyszerre vége lett mindennek, amit szépen megépítettem otthon.
Ilyenkor azonban elkedvetlenedett, kapkodta a nézését ide-oda, nyugtalankodott s az olyan embernek a kellemetlensége látszott meg rajta, a ki valami fontos mondandójához publikumot keres és senki sincs körülötte, a ki megértse. Egyszer hosszasabban nézett a tanitóra s erre az fölugrott a székről. Parancsol nagyságos ur. Nem, nem, semmi. Maga nem érti. Ha maga konyítana a lóhoz, urrá tenném.
Pár nap múlva a völgy alján egész sátorváros támadt s a sziklaszoros bejáratánál ide-oda siklottak az őrszemek csónakjai. Az aedilis és barátja szabadon jártak a karókra feszített ponyvák között, amik alatt napbarnított arcú, kapzsi tekintetű, szennyes, félmeztelen alakok hevertek és zajongtak. Az aedilis és barátja eleinte nagyon rosszul érezték magukat a furcsa társaságban.
A hosszú orosz köpenyben esetlenül állingáló Reginát szintén megbámulta, de nem találta nevetségesnek a látványt inkább gyanakodott. Kis termetű, sovány fiatal emberke volt a hivatlan vendég, alig valamivel magasabb Reginánál és Isten csudájára a haja is vörös. De élénknek és fürgének látszott, mint a gyík. A szeme is épen oly sebesen járt ide-oda, mint a gyíké.
Senkit sem csalok meg, becsületes ember vagyok. Hangja mindinkább emelkedett, reszkető kezével támaszt keresett, hogy fölemelkedjék s feje nyugtalanúl lógott ide-oda. Fia gyöngéden vissza akarta nyomni párnájára, de a beteg kiragadta magát kezéből, föltérdelt az ágyban, s kimeredő szemekkel, maga elé nyújtott kezekkel rikoltá: Nem adom a pénzemet, nem adom a hitelemet, nem adom a becsü
A szegény festő kapkodott ide-oda, valamit felelni akart, de mire szóhoz jutott volna, Huber ur már lenn járt a vámhivatalnoknál. Nem tudta, hogy mit tegyen? Sirni szeretett volna, de nem jött köny a szemébe, csak nagy keserűség töltötte el egyszerre s annál inkább dúltak benne az indulatai, mert érezte a tehetetlenségét.
Az ezredes megint töltött az üvegből, s a mint poharát a másikhoz koczintotta, mélyen belenézett a fiatal ember szemébe és megadta neki azt a komoly teketóriát nem ismerő hangot, melyet ide-oda nézegetve keresett a szobában, mintha a falakról akarná leolvasni. Miért jött, valami mondanivalója van talán? Van, sok mondani valóm van, ezredes ur.
A hadbiró erre azt monta, hogy: elég. Demetert visszavitték a pinczébe s megmondták neki, hogy imádkozzék annyit, a mennyit csak tud, mert két óra mulva meghal. A szegény ember kimeresztette a szemeit erre a beszédre, nézett ide-oda, de azután azt mondta, hogy jól van, egyszer ugyis el kell menni, hát mindegy. Két óra után felhozták.
A Nap Szava
Mások Keresik