United States or Afghanistan ? Vote for the TOP Country of the Week !
Ha pedig nem igaz, ha valóban rágalom volt minden, a mint hiszi, a mint hinni akarja, mit nyer azzal, ha tudtára adja nejének, hogy kételkedett benne, hogy hitt a rágalomnak, hogy gyanusította tisztaságát? Nem koczkáztatja-e ezzel, hogy megsérti önérzetét vagy hogy épen nevetségessé lesz előtte, eljátsza becsülését és elveszti szerelmét?
Az ilyen kis küzködéseket ne lássa senki. Ezután már mindig így lesz!... Nem ment el. Csodálatosan mindig elébekerült. Egy pillanatig egy vonalba voltak. Egyik kint, a másik bent a terraszon. Köztük a korlát a kis ládikákkal. Az öreg úr előbbre ment, aztán hoszszú, sovány lábaival átlépte a korlátot és előtte termett. Mindez az alatt történt, mig egy pillanatra megállt tehetetlenül.
Először is, kezdé Atlasz úr újjain számolva a bölcs tanácsokat, föl fog hagyni minden üzlettel, vállalkozással és gazdálkodással. Micsoda? A gazdálkodással is? Hát aztán mi lesz a jószágból, mi lesz belőlem? Ez a második és a harmadik pont; csak tessék jól vigyázni. A jószágot bérbe fogja adni, találtam is már egy solid bérlőt és megegyeztem vele.
Tudta, hogy itt vagyok? kérdé csodálkozva Dózia. A bérkocsis mondta Eszthey Bélának, ki ugyanaz volt, ki amaz éjjel a Holcsi-házhoz vitte, s ráismert. Dózia halálsápadt lett e szavakra. Istenem, istenem! rebegte rémült hangon, úgy itt sem lesz maradásom... De hát ki elől szökdösik, s viszik ide, s tova a világban? kérdé bámulva Oroszlay. Esztheyék elől!
A hogy pedig odalenn azok a hóhérok szapultak, az röhögés, durva, utálatos, állatias, a mit a lótól tanult el a goromba lelkü ember... Aztán hová megyünk most? Anyádhoz. Vár már. Nagy lesz az öröme szegénynek, hogy ilyen szépen meggyógyultál. Igen, igen. Lassan zökögött rá egyik kavicsról a másikra a kocsi s mire leértek a város alá, elállott az eső.
Bertalan gróf erőltetve nevetett. Ilyenek a nők, mondá, enyelegve pillantván nejére. Sem ez, sem az nem elégíti ki őket. Azután a vendégéhez fordult: Béla ma este az ebédnél jelen lesz; hogy miért nem ment Csetnekre a vadászatokra, nem tudom, elég helytelenül tette... Jól mulatott volna.
Nagy kiváncsisággal és érdeklődéssel nézték Klárát, mint annyi regényes történet hősnőjét, s ha a nők eleinte feszesek és hidegek akartak is iránta lenni, bizalmas, könnyed, nyájas modora csakhamar elüzött minden feszességet, s mindnyájan elismerték, hogy ez a kellemes, finom eleven asszony nem maradhat hű olyan falusi tuskóhoz, mint Sándor, és a férfiak, kikkel barátságosan kezet fogott s oly vidáman enyelgett, mint régi ismerősökkel, titkon azt remélték, hogy e kedves fiatal asszonyt könnyű lesz meghódítni s Lándsa Jenő után még rájuk is kerülhet a sor.
Titus halkan Lesbiához beszél, aki alig veszi őt észre. TITUS: Mondd, Lesbia, mért nem hallgatsz reám? Rózsás füled mért nem fogadja be A hangomat? Bántottalak talán? LESBIA: Hangod érdes, az ő hangja zene. RÓMAI IFJU: Jupiterre, ez a bor édesebb! Igyál, Caius, ugysem lesz reggeled! TITUS: Szép Lesbia, legalább nézz reám! Komor lesz és sötét az éjszakám, Ha nem tekint felém tüzes szemed...
Gyermekszerelem... Különben nem tudom még, nem tudom, nem is egészen tiszta még a dolog... Ez a nagy büzös verestéglaház is benne lesz a sok üvegcsével, a min mind apró czédula van, és a tusok, meg a lepedők... Majd megírjuk... Az lesz a kegyelemdöfés a szanatóriumoknak. Azután már nem létezik több.
«Majd ha még több pénzem lesz, ha millióim lesznek, ha nem bérlő, hanem földesúr leszek», biztatja feleségét, a ki már harmadik gyermekét ápolja s nagyon meg volna elégedve sorsával, ha nem búsítaná férjének elégedetlensége. De így ő is érzi a kielégítetlen becsvágy gyötrelmeit s azzal vigasztalja férjét, hogy a mit ők nem érhettek el, majd élvezni fogják gyermekeik.
A Nap Szava
Mások Keresik