Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. július 9.
Mikor mégis csak megindult a homályos szemekből a köny, az ölébe vette és csitította. No fiam, hiszen tudod, hogy nem komolyan veszem... Csak mérges vagyok, hogy annyit emlegeted... No, ne sirj... ugy megsajnál az ember, ha még sirsz is. De megházasodol ujra, ugy-e meg? Bolond vagy. Hagyj nekem az ilyesmivel békét.
Az egész környéken nincs kutya, folytatta tovább a leány ez tehát az ő kutyájuk... és nyomra fogja őket vezetni. Kinyújtottam kezemet a Mannlicherem után, hogy lelőjjem a semmirekellő dögöt Regina azonban még idejében lefogott. Bolond vagy? Ide akarod őket csődíteni? Ez igaz volt. Helyrehozhatatlan szamárságot csináltam volna. Maradj csendesen... suttogta Regina. Majd én elkergetem.
Nagyot nézett a gróf s ráförmedt az atyafira: No, domine Danka, dombon fekszik a háza, irja a levélbe: amoenitas loci tizezer forint, ha legalább valaki igenis, megnézi a contractust, igenis, ne mondja azt, hogy én is olyan bolond ember voltam, igenis, mint kegyelmed, igenis. S ezzel kifizette az egész összeget.
Mit csinálsz? kérdezte Regina. Mozgok. Hallom, de minek? Melegedés erányában mozgok. Mondtam már, hogy nem csinálunk tüzet! Szántszándékkal önmagát csak a bolond füstöli ki. Ruhig, Regina, másról van szó. Sligovicáról van szó és nem silány forgácstűzről. Néhány becsületes kortyocska szilvórium és olyan pompás melege lesz az embernek, mintha két kályha között ülne.
Te a magad sorsát mintáztad bele ebbe a márványrengetegbe gúnyolódott vele egy kárörvendő gonosz kis ördög a szivében. Erre talán nem is gondoltál, öreg cimbora. János elnevette magát. Bolond ötlet. Az ember kigondol valamit, erős akarata van a megvalósításához és megcsinálja szépen, lelkesen, gondosan, izzad, tüzel, dolgozik, kimerül, alszik egyet és megöleli a feleségét: nincs tovább.
Vajon ki közülünk a nagyobb bolond? Mindenesetre én, felelt nevetve Boglár Kálmán. Mindig én voltam a nagyobb bolond. Most is bolond vagyok, nem tagadom; mert mikor megmutatod nekem ezt a nagy szerencsét, ezt a gazdag vőlegényt, én, a koldus, az ingyenélő, elfintorítom orromat, és azt mondom, hogy nem akarok leereszkedni a ghettóba. Eh! badar beszéd! kiáltott a plébános elpirulva.
Azt hittem, bolond véletlen, ha szinésznőnek tartják s hogy valójában nem komédiáshölgy, hanem egy édes, kedves jó gyermek, akit csak a szegénység dobott ezekre a nyomorult deszkákra. Nem az volna, akinek képzeltem? Én voltam a naiv, nem ő? Lám, lám. Fölhúzza az orrocskáját, mert azt hallja, hogy megházasodom! S ha úgy volna, mit tartozik rá ez a história?
Egyik se akart előre nyilatkozni; már az járt a fejükbe, hogy egymás nyakába sózzák majd a felelősséget s elkaparintják egymástól a fölfedezés dicsőségét. Megvernek valamennyiünket. Leszednek a szinpadról. Megcsókolnak. Bolond, ámbár az is megeshetik. Előadjuk?... Próbáljuk meg, mit veszthetünk vele? Irasson hát az atyafinak... hogy hívják? Tóth Balázs.
Abban az állbatatosságban, melylyel a nagy bolond angol messzelátó mindenüvé követte őket, mint egy hű kutya, több volt a komikum, mint a szemtelenség, s üldözőjüknek úgy tetszett, mintha ez az enyhítő körülmény se kerülte volna el a figyelmöket.
Ha összekerültek a pusztán Kardossal, az ellentét megint csak élesen megvolt közöttük. Az intéző tizenhatmarkos csontos hátilova bizony nem volt szép, hamem akármilyen szántáson sem botlott meg. Ha a lovasa leszállott róla s a nyakára dobta a kantárszárat, a ló úgy lépdelt utána, mint a kutya. A főhadnagy is meg akarta ezt próbálni, de Castor, a bolond, elugrott; nekieredt a legelőnek.
A Nap Szava
Mások Keresik