United States or North Korea ? Vote for the TOP Country of the Week !
Hiányzott a gyakorlatából a verseny, s a mint megjelent, leverte a lábáról. Néhány évig még tengődött a boltban, pislogó, vizes szemekkel nem látta a lassu elmulást, s egyszerre aztán egy hét alatt kiárulta a holmit s egy horpadt kézitáskával a kezében feljött ő is Pestre. Ez a város tudniillik olyan város, hogy mindenkinek jut benne egy harapás kenyér. Odalenn a vidéken legalább ez a hire.
Mert mit jelenthetett egyebet a próféta ölébe hullatott kenyér, mint kegyes subventiót; azért ti se legyetek rosszabbak a hollóknál, és praenumeráljatok az Idők Tanujára, a ki egyedüli igaz próféta jelenleg a pusztában.
Mindezt szó nélkül elébe raktam és intettem, hogy egyék. Most ugyanaz történt, ami legelső találkozásunk alkalmával: a leány oly mohóságával az éhségnek esett neki az ennivalónak, mint egy vércse. Ott volt előtte a késem, de körmeivel tépte le a kenyér darabját és azokkal szakította szét az erősen foghagymás kolbászt is.
Mire az átöltözéssel elkészült és rámkiáltott, hogy már szembefordulhatok vele, ha akarok én is készen voltam a fejedelmi gulyással. Tálalhattam és azonnal tálaltam is. Teleraktam a sajkámat ez a Regináé. Ami a kokeszliben marad, az az enyim. Két karaj kenyér, a nagyobbik Regináé. Egy kés meg egy bicska, a kés a Regináé. Két tiszta vászonkapca kineveztetik szalvétának, az egyik Regináé.
Én mondom, megtanított reá a mező, az erdő, a törvény, a mi ezekbe a könyvekbe meg van irva, az élet, a kenyér törvénye, a mi csak ideig-óráig türi meg az igazságtalanságot. Rendszerbe szedik egyszer ezt a tánczot s azt le nem győzi aztán semmi erő, mert itt aztán vagy az általános, mindenséges elzüllés következik, vagy a diadal. Menj, menj, szaladj haza, csinálj rendet az embereid között.
No, no dörmögött a szobrász. Tudja Isten, unom már ezt a klastromot. Csendes, kényelmes, nyugodt élet pedig vélekedett amaz. Akárcsak a temetőben. Biztos menedék. Mint a sirhalom. Gondtalan kenyér. Mint az áristomban. No, no. Mind a hárman sóhajtottak. Ittak. A barát szemei megtellettek könnyel. Vallani akarok, Domini spectabiles. Mi baj van, Lőrinc? A négyezer koronáról.
Egy szemináriumi professzor Temesvárott, beszéltek róla a beavatottak, egy harminczhárom éves pap, pankotai örmény fiú. Ki hitte volna róla? A következő évben megint ő nyerte el a jutalmat és azután majd minden jutalmat ő nyert el. Szigligeti Edére, Toldy Istvánra már leselkedik a halál, Tóth Ede pedig már künn pihen a kerepesi temetőben. Csiky Gergely úgy kellett ide, mint a falat kenyér.
Nyomasztó anyagi viszonyok között élnek, mert anya és leánya az egyszerű barna kenyér tiszta és természetes ízét többre becsülik a homályos úton szerzett ananász és őszibarack-bowlé buja zamatánál.
A tudós csak pár falatot evett s gondolatokba merülve gyurogatta, morzsolta a kenyér belét s egészen ott feledte volna magát az asztalnál, ha az öreg figyelmeztető köhögése fel nem riasztja. Erre kihajtotta a maradék bort a serlegből és felállt. Klára a jövő héten hazaérkezik! Hála Istennek! Legalább megint élet és derü költözik e magányos házba! felelte az öreg felcsillámló szemekkel.
A Nap Szava
Mások Keresik