United States or Vatican City ? Vote for the TOP Country of the Week !
Nagyon el lehetsz merülve a pokol reparátiójába, monda nevetve a plébános, különben magyarázat nélkül is megértetted volna czélzásomat. Vagy úgy? Értelek, felelt Boglár könnyedén. Ez a hódítás nem veszedelmes. Kire nem veszedelmes? Ki másra, mint leányomra? Az ő szíve nem egykönnyen fog tüzet, sőt azt hiszem, örökre meghalt a szerelemre nézve. Hogyan?
A tudós csak pár falatot evett s gondolatokba merülve gyurogatta, morzsolta a kenyér belét s egészen ott feledte volna magát az asztalnál, ha az öreg figyelmeztető köhögése fel nem riasztja. Erre kihajtotta a maradék bort a serlegből és felállt. Klára a jövő héten hazaérkezik! Hála Istennek! Legalább megint élet és derü költözik e magányos házba! felelte az öreg felcsillámló szemekkel.
Isten önnel, mondá nagy fölindulással Hermance, s rá sem nézve többé Obrennéra, kisietett a szobából és a lakásból, hol a főnöknőt nagy izgatottságban hagyta, ki pár perczig mély gondolatokba merülve állt helyén, azután vállát fölvonva, kétértelmű mosolylyal fordult belső szobái felé...
Méltóztassék megtisztelni szerény ebédlőnket becses jelenlétével s némi erősítő reggelit venni magához, mely kedves alkalomra, reménylem, Lilla húgom is magához fog térni tartós ájulásából. De Sándor nem válaszolt e nyájas meghívásra semmit. Nem is hallotta. Elgondolkozva, magába merülve, mintegy gépileg ment le a lépcsőn, aztán végig az alsó tornáczon s onnan le az udvarra.
Szegény fiú, egészen ki van merülve és halálsápadt a megfeszített virrasztástól! A tűz pompásan ég, bizonyára csak most nyomta el az álom! Ezek az érzékeny s némileg aggodalmasan hangzó szavak ébresztették fel reggel és alig akarta elhinni, hogy rideg mesterének a szájából hangzanak. Pedig hát ez állt előtte. Lásd, lásd! Túlságosan megerőlteted magad! Pihenned is kell, kedveltem!
Neveltetni akartam, gondoskodni róla és férjhez adni gazdag hozománynyal. Az ügyvéd pár pillanatig hallgatott, mintha mély gondolatokba volna merűlve, azután kérdé: És gróf úr ama névtelen levél vétele után az eltünt gyermekre gondolt? Természetesen, mi másra czélozhatott volna az? Az kérdés, valamint az is, nem akar-e az valami zsarolás lenni, mondá figyelmeztetőleg az ügyvéd.
Az idegen asszony egy kis vörös gyermeket hozott ki a másik szobából és sorra járt vele, hogy mindenki lássa. Az emberek ráhajoltak, megcsudálták, az asszonyok azonban igazán megvoltak hatva, mert inkább az anyára gondoltak, a ki nehéz álomba merülve pihegett benn a másik szobában. A régi gyermeket alig vette észre valaki.
Nem, nem, az lehetetlen, folytatta eszmemenetét, s gondolataiba merülve fogott vele kezet, ki meghajtván magát, az ajtó felé haladt. De hát hol van Dózia tulajdonképpen? kiáltott utána a grófné. Pozsonymegyében, Tornyoson, Holcsi Kálmán ügyvéd gyámleánya, Lamberth Klára birtokán, viszonzá a gróf, azután lehullott utána az ajtó függönye és Hermance egyedül maradt...
A mester morgott és összeráncolt homlokkal morfondirozott maga elé. Öklei azonban ekkor már nem is simogatták a földet. Tétlenül, mély hallgatásba merülve hasalt mellettem az árok oldalában. A tőlünk nyugatra eső dombvidéken az ágyúdörgés fokozatosan mindegyre élénkebbé vált.
Különben meglehet, hogy Klára is így érez már iránta. Nem tudom, soha sem beszélek vele e kérdésről. Pedig jó volna, ha a gyűlölet a megvetésnek adna helyet. Ha a gyűlölet jó emlékező tehetséggel bír, a megvetés könnyen feled. S én most azt szeretném, ha Klára szívéből minden régi emléket ki lehetne törülni. Miért? kérdé Boglár Kálmán, ismét a pokol lángjai közé merülve.
A Nap Szava
Mások Keresik