United States or São Tomé and Príncipe ? Vote for the TOP Country of the Week !
Azért, mondja haraggal János hogy nem bírok a szénásszekérrel tülle befordulni a kapún. Hát micsoda dolog ez? Hát hogy mönjek én most már be a szénásszekérrel a kapún? Vagy vállon hordjam be a kukoricaszárat? János mindezt bizonyos keserűséggel emlegeti és beszédéből kiérzik a mély szemrehányás. A mérnök csakugyan gondolkodóba esik. Jánosnak igéri, hogy másnap reggel a helyszínére megy.
Beszédre látszék törekedni, talán a szemrehányás szavaira. Szodoray nem tűrheté tovább. Ilka! sóhajtá sűrű könyekben engedve utat bánatának Ilkám! s kezével takarva arczát, elfordult.
Menjünk azonnal bárhova... Én készen vagyok. Tehát siessünk. Te gyorsan reggelizzél, én azalatt bepakkolok egy bőröndöt a legszükségesebb holmikkal... Nemde, gyámatyám, megegyezik tervünkbe? Ha Dózia kivánja, megteszem! Azonban gondolja meg jól gyermekem, a mit cselekszik, nehogy később nem tudjuk, hogy alakulnak a dolgok: engem szemrehányás érjen.
Hát el kellett volna, hogy lökjön. Oda kellett volna vágni engem a falhoz s berohanni a házba. Ilyen hősből nem kérek. S hogy ne is lásson többet, hogy ne legyek örökös szemrehányás magának azért, hogy ilyen gyáván viselte magát, hát nem maradok többé abban a boltban.
Nézd csak! mondjuk igy, hogy én vagyok a nép, én egyedül, vagy nem is másként. Én vagyok a szellem, a melybe beleköltözött minden, a mit erre-arra mindenfelé összeszedett a szegény emberek között. Egy csomó panasz, szemrehányás, keserüség, düh és elmondom elejétől végig. Te pedig ur vagy, olyan nagy ur, a kinek nem parancsol senki.
A Nap Szava
Mások Keresik