United States or Micronesia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Az urak mulattak rajta, de csak magukban s hagyták várni. A főnök ur egy kis tréfát is megengedett magának. Fegyelmi, öreg, fegyelmi... mondta neki. Az öreg elsápadt s félszegen kapkodott, mintha megingott volna alatta a csizmatalapzat. Nekem? Persze. No ne ijedjen meg. Nem igaz. Csak ugy mondtam. Az öreg azért még nyögött egyet. A főnök megsajnálta és sietett elmondani a jó hirt.
Erről a leányról hallott már az erdész, de még nem látta. Pedig híre volt annak, hogy milyen különös teremtés. Nem régóta került haza az apjához, csak amióta a szegény öreg ember mellől elhalt a második felesége. Ez kora tavasszal történt s akkor a leány az első asszonytól való aki azelőtt a nénjénél volt valahol, megsajnálta az apját s visszajött hozzá, hogy gondozza.
A férje odaszólt neki: halgass az Istenért a többi pedig nem tudta, hogy mihez kezdjen. A pénztáros boszankodva hátat fordított az egésznek és bement az irodájába. A főnök mégis akart valamit mondani, megsajnálta a szegény asszonyt. A gyerekre mutatott, intim igyekezett lenni: Ma egy kicsit haragos a kis fiu, ugy látszik.
Még ezt is elveszi tőlem? Olyan nagy bánat volt a hangjában, hogy a leány megsajnálta: Nem veszem el, mondta hirtelen azért sem veszem el. Gondoljon, amit akar. Katicám! A zászlós a jó meleg szánkótakaró alatt a kis leány kezét kereste. Adja ide, szívem, adja ide, hadd szoríthassam meg egy picit. Nem! Hova gondol? Nem. Látnak is... És ha nem látnának? A leány hamisan mosolygott: De látnak.
A Nap Szava