A pár lépés alatt, mig elérte a kaput, gondja volt a lányra is. Várjon csak itt, majd megtanítom a bitangokat. A lány azonban nem maradt el mellőle. A kabátjába kapaszkodott s könyörgött neki: Csak nem teszi ki magát effélének! Ki tudja, hogy hányan vannak. Ne kezdjen ki velük.

Gróf X. Kázmér a szalonok szemefénye volt azon időkben, mikor elkezdett divatba jönni, hogy a magyar születésü arisztokráczia Bécset Párizsért elhagyva, Pesten kezdjen mulatságra való tért keresni. Különösen mikor egyszer farsang elején megjelent a casinóbálban, ez olyan hazafias actusnak imputáltatott tőle, a miről, ha jól emlékezem , vezérczikket irtak akkoriban.

Ebből a vizes lyukból, a mosókonyha mellől indult ki minden reggel a sok nagy ház közé, a mik közül néhányat már kiválogatott magának akkorra, a mikor sok pénze lesz s a kiéhezett ember végtelen étvágyával nézte a sok boltot, a mit majd mind fölfal, ha egyszer elég pénze lesz ahhoz, hogy a maga kezére kezdjen üzletet.

A sötétségben kitapogattam valahogy a hátizsákból a kézilámpást és a gyufát. Arra a gondolatra, hogy hátha a gyufa átázott és ekként elvitte az ördög, szinte rosszul kezdtem magamat érezni. Mi a patvart kezdjen az ember ebben a pokoli sötétségben?

A férje odaszólt neki: halgass az Istenért a többi pedig nem tudta, hogy mihez kezdjen. A pénztáros boszankodva hátat fordított az egésznek és bement az irodájába. A főnök mégis akart valamit mondani, megsajnálta a szegény asszonyt. A gyerekre mutatott, intim igyekezett lenni: Ma egy kicsit haragos a kis fiu, ugy látszik.