United States or Ecuador ? Vote for the TOP Country of the Week !
Kábult volt, nem igen tudott gondolkozni se, csak az járt valahogy tompán a fejében, hogy mikor jön vissza a leány. Arra gondolt, hogy akkor is ő jön majd utána. Üres kocsin mennek haza, egymás mellé ülnek. Mintha csendes sóhajtást hallott volna a kocsi tetején. Fölmászott és a mikor a leányra pillantott, rémülten kiabálni kezdett. Mit csinálsz? Mit csinálsz?
A leány egy pillanatig csendesen ingatta fejét, azután megszólalt. Nem nagyon nyomná szívedet az én szerencsétlenségem... Megint az iménti szomorú hang és megint azok a megnedvesedett szemek... Kezdtem valahogy rosszul érezni magamat.
Valahogy olyanformán éreztem magamat, mintha vétettem volna ez ellen a szegény ördög ellen, pedig semmiféle szemrehányást nem tehettem magamnak és mindenekben oly ártatlan voltam, mint egy ostoba bárány. Talán még annál is ártatlanabb és ostobább... Engeszteljem, ne engeszteljem? Miért engeszteljem, ha semmit sem vétettem?
A hotelier pénzt kér s ha legalább tiz márkát nem fizetnek le a tartozásból, kidobja őket az utczára; ezért bátorkodott fölkeresni az urakat. Pirult, szégyenkezett, de valahogy kinyögte, a mit mondani akart s lesütött szemekkel várta, hogy mi következik most. A fiuk összenéztek.
Tóth Balázsról százféle hiresztelés kelt szárnyra. Bizonyosat nem tudott senki. Mondták ezt, mondták azt, vidékről jöttek is levelek, hogy egy ideig a Bánságban lakott, aztán Debreczenbe ment, tovább is kisérték az utján, de egyszerre csak nyoma veszett. Ő maga nem bujt elő, valósággal kurrentálni kellett, hogy csak valahogy nélküle ne essék meg a première.
A gazda tehát bérbeadta rabszolgáját az illetőknek, hogy dolgoztassanak azok vele. Megtörténhetett és megtörtént azonban az is, hogy az ilyen rabszolga valahogy egy kis tőkét kuporgatott össze magának és azt felajánlotta gazdájának azzal, hogy szabadítsa fel őt. Vagyis: nyilatkoztassa ki, hogy lemond rabszolgája felett való hatalmáról és így ezentúl szabad embernek kell tekinteni.
Ez a csufneve volt, valahogy másképpen is hivták. Künn lakott a város végén egy kis házban, ahonnan nem is volt szabad bejönnie soha, mert mindjárt elfogták és tömlöczbe dobták a zsandárok. Szép tiszta kis szobája volt, tele irással, könyvvel, a melyekhez visszatért, a mikor már elfáradott erdőn-mezőn a kóborlásban.
Előkeresi egyik zsebéből a tűzkőt, meg a taplót. 12-ik percz. A másik zsebéből meg az aczélt. 13-ik percz. Elkezd csiholni. 14-ik percz. Rá üt a körmére. 15-ik percz. Ekkor megforditja a kohát, a hol még nincs elkopva. 16-ik percz. Tovább csihol. 17-ik percz. Csóválja a fejét, hogy a tapló nem akar meggyulni. 18-ik percz. Mégis csak kiüt valahogy. 19-ik percz.
És kérlek, ne kínozz. Már is úgy érzem, mintha bűnös volnék. Én még ma utazom. Utánad megyek. Más sem hiányoznék. Mi lenne Edittel, mit gondolsz? Akkor itt pusztulok el valahogy, akárhogy. Istenem, mit csináljak már veled, Istenem Csókolj meg. Azután békén hagylak. Enynyit csak megérdemlek a nagy játékveszteségem után. Az asszony idegesen simította végig a halántékát. Töprengett. Küzdött magával.
Nem lehetne ezt az ügyet valahogy eltemetni a nélkül, hogy tárgyalásra kerüljön? kérdé Oroszlay. Az lehetetlen! A három bűnös elfogva, maga a bűn elkövetése hitelesítve, s Holcsi még csak nem is tagadhat, mert ő maga legjobban ismeri a törvényeket és tudja, hogy büntetése kikerülhetetlen. És mit mondanak Esztheyék mindehhez, hisz őket is érdekli az esemény?
A Nap Szava