United States or New Caledonia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Kedves és finom ember ez a püspöki titkár szólt közbe Atlasz úr elégedetten. Selyem reverendát és lakkczipőt visel, egészíté ki Sándor a személyleírást. Azt mondta hát, hogy ő excellentiája ezer bocsánatot kér, de betegsége miatt nem lehet hozzám szerencséje s majd a püspöki helyettes, a nagyprépost fogja elintézni ügyemet. Maga a titkár vezetett hozzá. A nagyprépost is főpap? kérdé Atlasz úr.
Azt mondta, hogy példát adok a többi kegyuraknak és az Isten meg fog áldani nagylelkűségemért. Művelt ember a nagyprépost úr, jegyzé meg az öreg asszonyság megindultan és könnyes szemekkel.
A nagyprépost engem nagyságos úrnak szólított, én őt méltóságos úrnak; a titkár már előre figyelmeztetett, hogy meg kell méltóságozni, mert czímzetes püspök. Nagyszerű! És kezet fogott veled? Meghiszem azt. Mikor elmondtam neki, hogy a templomunkat újra építtetem és egy szép nagy oltárképet festetek, megfogta mind a két kezével a kezemet és el sem bocsátotta többé.
Hány tál étel volt? kérdé az öreg asszonyság ragyogó tekintettel. Nem olvastam meg, de nagyon sok volt, felelt Sándor. A nagyprépost ebéd alatt toastot mondott rám és mindnyájan kocczintottak velem. Franczia pezsgővel? kérdé Atlasz úr elragadtatva. Nem volt pezsgő. Nálunk lesz, franczia, mondá Atlasz úr büszkén. Kár, hogy az öreg nagyprépost nem jöhet ki; de egy kanonok, az is csak valami.
És mit felelt a nagyprépost? Kérdezte, mennyibe került a templom és a kép? Nem kérdezte, de én megmondtam. Megszorította a kezemet, s ismét azt állította, hogy az Isten meg fog áldani. Ekkor előadtam kérésemet, hogy szeretném, ha a templomszentelésre ő maga jönne el hozzánk és vendégünk lenne.
A Nap Szava
Mások Keresik