United States or Guatemala ? Vote for the TOP Country of the Week !
De amikor olyan bolondul szerettelek s aztán elvettek tőlem. Sem éjjelem, sem nappalom nem volt miattad. A szívem most is egy seb. S milyen féltékeny voltam! És most is az vagyok! Miért mondod ezt nekem?... Ne tegezz!... Tudom is én, hogy miért mondom. De amikor ott, a színházban, megláttalak, az első érzésem megint ez volt. Hát van én nekem eszem? Judit megállott. Éppen egy lámpa alatt voltak.
Hát: gyönyörü! tudom is én; ilyen levelet minden bakfis írhat; helyesírást sem tud; két „t" vel írja, hogy "szerettlek". Nem az van ott, te drága: „szerettelek". Fogadjunk! Jól van, fogadjunk. Milyen bizonyos vagy a dolgodban! De nagyon elolvastad! Ha csak olvastam volna! Hát még? mit tehettél egyebet is? Ó, te! te mennyországom: magam fogalmaztam; azért olyan gyönyörű az a stilus.
Hát csókold, nem bánom, úgyis utoljára... hisz' megcsaltál. Most sem a szerelem! még most sem, amikor válni készülsz! Csak az, hogy „megcsaltalak!" De hogy azt mondanád: „lásd, milyen nagyon, milyen odaadóan szerettelek s te mégis elvetted tőlem a szerelmedet!" ezt nem! ezt a te ajakad, a te szíved nem bírja el. Pedig erre vágyom és erre vágytam mindig.
Titkoltam tőled kétségeimet, gyötrelmeimet, mert féltem, hogy elvesztem szerelmedet, és én szerettelek, oh! most is szeretlek, s ez a szerelem teszi oly halálossá kételkedésemet. Szánj meg engem Klára és légy őszinte hozzám. Hangja, mely eleinte a fölindulástól reszketett, a vége felé, midőn szerelméről kezdett beszélni, ellágyult, könyörgésbe ment át.
A Nap Szava
Mások Keresik